fúrd a lábujjad a forró homokba,
érezd: langyos szél és forró nap az arcod simogatja,
miután kijöttél a hideg, kék szobából
munkád teljesen elvégezve a nap
hálásan zárul.
nézz egy lány gyönyörű, zöld szemébe,
mert mosolyt ajándékoz Csak Neked
és engedi, hogy szeresd.
fémes dallal játszik a szájharmonika,
tábortűz táncol a leghosszabb nyári éjszaka,
és sárga leveleket fúj tovább az őszbe az idő,
miközben az aranyba öltözött erdő
mélyén megterem az édes szőlő.
hosszú séta után kiadós koplalás
nem jó, hát egyél,
mert ennyi az élet:
a sör mellé még egy zsíros kenyér.
a legszebb csillagos éjszakára is jön hajnal,
ha nem ragaszkodsz hozzá körömmel és foggal;
ha fel akarsz nőni, megöregszel
és a vidámságot problémákkal cseréled fel;
hát élvezd a verset!
2 hozzászólás
Egészen őszintén leírom, hogy a mondanivalód tetszik nekem. De saját véleményem, hogy a verseknél is rendes mondatokba foglalva sokkal jobb lenne, mint így, minden mondatot kicsi-betűkkel kezdve. Persze, a döntés joga mindig az alkotóé.
Üdvözöllek: Kata
: ) Szép, valahogy egészen olyan, mint egy régi szerelmem, mintha csak ő írta volna, egyszerűen őt tükrözi… köszönöm ezt a szép pillanatot, élveztem a verset! : )
Delory