Lebukás
Rajongva szerettem az apámat. Különleges kapcsolat volt közöttünk. Szabadnak nevelt, soha nem gátolt semmiben. Gátat csak a szeretet jelentett. Nagyon magasra tette az erkölcsi mércét, amin én azért nem léptem túl, mert nem akartam neki fájdalmat okozni.
Elfogadta, de nem szerette a férjemet. Nem mondtam meg neki, de akkor már én sem. Beleszerettem egyik kollégámba, aki régi barátból lépett elő szeretővé.
Karácsony előtt el akartunk tölteni két napot Bécsben. Otthon azt mondtam, hogy üzleti tárgyalásra megyek. Felejthetetlen volt az két nap! A város nem csak az ünnepi fényektől volt tündöklő és elragadó, hanem az engem átkaroló férfi miatt is. Órákig kóvályogtunk az utcákon, kirakatokat bámulva, ajándékokat vásárolva. Szinte fizikai fájdalmat éreztem, amikor a második nap délutánján elhagytuk a szállodát.
A lányok visítozva ugráltak körül. Örültek a hazatérésemnek, az ajándékoknak.
Amikor elcsendesedtek, apa halkan mondta: váratlanul tárgyalásra kellett mennem. Bécsben voltam. Láttam a barátodat. Nem is mondtad, hogy ugyanolyan bundája van a feleségének, mint neked.
Ahogy mondani szokták, köpni, nyelni nem tudtam. Bénultan álltam. Nem bírtam megszólalni akkor sem, mikor apa hátulról átölelt, és a fülembe súgta: szeretlek, kicsim.
6 hozzászólás
Igen, lebukás, de minden jó, ha a vége jó. Már pedig jól sült el, ha netán egy alapos fejmosás, letolás helyett puszit kaptál édesapádtól. Hiába, a jó szülők megértik a gyereküket.
Kíváncsivá tettél, lett-e folytatása?
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Köszönöm, hogy olvastál. Folytatásról nem tudok beszámolni, – még, – mert az egészból annyi igaz, hogy rajongva szerettem az apámat. De ki fogok találni valamit. Ezek szerint a kezdet jó. Üdvözöllek – matyi
Az igazi apák már csak így szeretnek, elfogadóan. Tetszett az írásod.
Hanga
Kedves Ildikó!
Ez nem lebukás, ez egymásra találás. Több szinten is. Apa lánya, nő és szerető, gyerek és anya, férfi és nő. Ezek mind benne vannak. Micsoda félperces! De mit csodálkozom? Ismét egy remek írás tőled. Megdöbbentő, egyszerű, nagyszerű, elgondolkodtató, és nagyon érezhető, élvezhető. Azért egy kis kritika! :-)))
Tessék kérem ezt jobban, hosszabban megírni, mert sokkal több van benne, és a tehetséged, tudásod is megvan hozzá. Annyira remek! Olvasnám még legalább tízezer karakterig is.
🙂
Kedves Matyi!
Nekem is nagyon tetszett, és igaza van Arturnak, hosszabb novellában megírva még jobb lenne. Már magamban el is képzeltem, hogyan lehetne leírni, de meghagyom Neked hisz ez a te sztorid. Ám hidd el tényleg érdemes lenne leírnod. persze így is sokat mond.
barátsággal Panka!
Megérdemelne még néhány andalító sort Bécsből.:) Szívesen olvasnám – a hangulata miatt.:)