Jelenbe kapaszkodik a múlt,
minden emlékem a múltba gyúlt.
Most az időkereket pergetem vissza
az ilyen nap nálam igazán nem ritka.
Múltba kapaszkodik a jelen
az emlékek mind itt vannak velem.
Öcsémmel álltunk a régi háznál
Te Édesanyám , a kapuban álltál…
Házunk előtt a zöld füvön
épp a gyermekálmokat szövöm,
elnyújtózom a hűs fák alatt…
hol van mindez…hol maradt?
Emlék lett mindebből mára.
Gondolatom azért száll előre-hátra…
Mezitláb szaladgálok az út porába
aztán visszatérek hamar a mába.
Kezemben régi képeket tartok,
rajra mind rokonok vagytok…
esküvői csoport mosolyog,
az ijú pár nagyon-nagyon boldog!
Sok éve készítették a képet ,
azóta megéltünk sok szépet,
te vőlegény , én a menyasszony voltam…
a násznép,…már nem beszélnek rólam.
Egy másik képen két kisfiú szalad,
bizony az idő nagyon halad …
Unokáink ők mind a ketten,
elszállt ennyi év ,…észre sem vettem.
Igy kapaszkodik a múlt a jelenbe,
mi szőttük magunkat bele az életünkbe,
kapaszkodnak a szálak egymásba
így leszünk emlékek egymás gondolatába.
14 hozzászólás
Kedves Hova!
Az idő mindig hálás téma, amikor verset akarunk írni. Így van ez a te esetedben is. Elgondolkodtató és nosztalgikus versed még többször el fogom olvasni! 🙂
Gratulálok!
Alberth
Kedves Hova!
Olvasva visszapillantó szép versedet, bennem is felbukkant a multidéző érzés, a nádfedeles szülői ház, az emlékekkel. És azunokáim is itt vannak s örülünk egymásnak.
Gratulálok a versedhez.
Üdvözlettel: Túri Imre
kedves Hova!
te olyan szépen tudsz emlékezni, mint az én feleségem. Ö is sokszor olyan dolgokat megemlit, akkor újbol itt van, de olyan is ami már nakem teljassen újnak tünnik. A versedre
Stephen King idézete jut az eszembe, amit ő az emlékekröl írt:
"Ilyen lehet, amikor a maradandó emlékekről beszélünk, ilyen vagy valami hasonló, amit az ember a megfelelő időben, a megfelelő szögből pillant meg, olyan kép, ami fény sebességével rúgja félre az érzelmeket. Olyan tisztán áll előtted, hogy az időközben eltelt események semmivé foszlanak. Ha a világ és az akarat közt a vágy zárja be a kört, akkor a kör bezárul." A szép versedet jó érzéssel olvasta.
üdv Toni
Kedves hova!
Ahogy olvastam, teljesen bele tudtam élni magam a helyzetbe! Gyönyörűen megírtad! Remélem még sok szépet élsz meg nem egyedül!
Szeretettel: Nairi
Kedves Alberth!
A hozzászólásod befejezése tetszik nagyon,tudod az "énem"ilyenkor kihúzza magát.Pedig pont fordítva kellene lenni mert az alázat az ami hiányzik legtöbb emberből.De hát én is emberből vagyok.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Imre!
Kösztönöm,hogy olvastad írásomat .Örülök,hogy Te is a nagyszülők táborához tartozol,én meg ehez gratulálok.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Toni!
Köszönöm dícsérő soraidat,a szép idézetet is.Bizony az emlékek néha a fény sebességével törnek elő, -Isten tudja,hogy van ez,de jó emlékezni.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Nairi!
Azt írod bele tudtad élni magadat a helyzetbe,bizony ilyen a gondolat tud járni előre ugyanúgy mint vissza.Neked még sok-sok minden vissza van.Köszönöm a jókívánságnak tűnő gondolatodat is és ha Isten is úgy akarja együtt élünk meg még mi is sok szépet a párommal.
Szeretettel üdv:hova
Kedves hova! Olyan érzésem támadt versed olvasása közben, mintha kezembe adtad volna a fényképalbumodat. "elszállt ennyi év ,…észre sem vettem." Bizony, szalad az idő. Gratulálok!
Szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn!
Köszönöm,hogy belelapoztál az életem albumába.A "Napvilág" segít bennünket,lehetőséget ad sok barátságra sok szerető kedves ember megismerésére.Ez történt most is.Köszönöm kedves soraidat.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Hova!
Elvezettél az írásod által a múlt emlékeibe egészen a máig!
Remek "emléktárad" nagyon tetszett! Gratulálok!…Csilla
Kedves Sólyomlány!
Köszönöm,hogy berepültél az emléktáramba.Te megteheted mint sólyom akár a "Csilla"-gok közé is mehetsz.
Szeretettel üdv:hova
Kedves hova!
Versedet többször is átolvastam, és érzem a mondanivalódat, mert kedves képeket használsz. Néhány apróságot azonban meg kell jegyeznem: igaz, hogy nem mindenki szereti a kötött versformát, viszont ha már ilyenbe kezd az ember fia, hát jó,ha stimmelnek legalább kétsoronként a szótagszámok, mert a vers bennünk dallá válik, ehhez azonban ritmus kell, ami itt minduntalan megtörik nekem. A rímeket sem érzem mindenhol kellően csiszoltnak (pld. egymásba – gondolatába, ami helyesen gondolatában; így viszont a fogalmazás szenvedne csorbát) kell tehát egy arany középút, hogy mély gondolataidat illő köntösben tárd elénk. Lehet, hogy érdemes még egy-két alkalommal önmagadnak is felolvasnod, hogy "elkapd a ritmust".
Semmi bántó szándék nem volt bennem, mikor ebbe belekezdtem, csak tudod, szeretném, ha az őszinte kritika lételeme lenne ennek a közösségnek, hogy mindenki hozzásegítse a másikat a fejlődéshez.
Köszönöm, hogy olvashattalak!
Hanga
Kedves Hanga!
Igazán köszönöm részletes hozzászólásodat.Teljesen egyetértek az észrevételeiddel.Igyekezni fogok.Ha tehetem talán ezt verset is átdolgozom mint tettem azt már több esetben.Tudom,hogy tiszteletlenség olyen verset az olvasó elé tárni ami csak "férc munka ".Most ez történt ,bocsánat.Én a szabad versformát szeretem igazán,emezzel mostanában próbálkozom.Ha Isten engedi talán még lesz időm a fejlődésre.Őszinte kritikádat tedd meg máskor is, tanulok belőle.
Szeretettel üdv:hova