cigarettahamut fúj a szél
lágyan csobban a vizen
apró darabkák törnek le belőle
még egyben van
lassan, büszkén ereszkedik alá
a mélységbe
cél nélkül folytatja útját
az ismeretlenbe
állj meg!
de szavam mit sem ér
Ő csak repül, száll tovább a mélybe
s tükörképe megjelenik az égen
földet ért
szétporladt a mederben
képe sincs már fenn az égen
és szárnyal egy újabb cigarettahamu a széllel
1 hozzászólás
Kedves Sanyi!
Érdekes írás, s most azon gondolkozom, hogy valóban "csak" a cigarettahamu a téma, vagy metaforaként használtad…
Feltűnt, hogy mindössze egyetlen írásjelet használtál, mintha az egész vers egyetlen gondolatfolyam lenne.
Gratulálok
A.