Ki emlékezett meg az 1973-as jom kippúri háborúról, amikor az idén március végén előretekerte az órákat a lakásában egy órával, és október 30.-án pedig visszaállította a helyére az óramutatókat?
Pedig ennek a háborúnak a következtében emelték az olaj árát az arab államok a hordónkénti három dollárról egy év alatt tizenkét dollárra. Az energia megtakarítás jegyében kezdték el – az első, majd a második világháborúban már alkalmazott – nyári és téli időszámítás bevezetését, amihez hazánk 1980-ban csatlakozott.
Az azóta eltelt harmincegy évben pedig, szitkozódva tekergetjük az órákat évente kétszer.
Úgy érezzük, hogy ez is egy olyan csapás, amit el kell viselnünk, anélkül, hogy az újságcikkekben leírt villamos energia megtakarításnak akár csak az árnyékát is látnánk a saját villanyszámláinkban.
Amikor márciusban előretekerjük az óráinkat, éppen eljutnánk abba a boldogító állapotba, hogy nem sötétségben kellene felkelni az éjszakai pihenésünkből, hanem már egy kicsit virradna. Na, erről szó sem lehet! Előre az óramutatókkal! Amikor hatkor csörög a vekker, a természet rendje szerint odakinn még hajnali öt óra van, és a napfelkelte még ugyancsak távol jár a mi országunktól. Majd fél hét felé fog felkelni nálunk a Nap. Nem fér a fejünkbe, hogy miért jobb reggel égetni a villanyt, mint este, hiszen ebben az időpontban lehetetlen villanyvilágítás nélkül készülődni a munkába menésre, felkészíteni a gyerekeket az óvodába, iskolába. A fűtést is fel kell kapcsolni, mert a hajnalok hajnalán az egész család didereg, ekkor a legalacsonyabb a napi testhőmérsékletünk.
A többi áramfogyasztásunk meg teljesen változatlan, a hűtőgép, mosógép, és más háztartási gépek használatának mennyiségét egyáltalán nem befolyásolja, hogy mennyit mutatnak az órák. A közvilágítás is működik ekkor még, hiszen már régen nem az időpont számít, hanem a fényviszonyokat érzékelő automaták kapcsolják be és ki a közvilágítást.
Aztán valamikor május közepén már végre nem sötétben kelünk fel, de valahogyan egész nyáron nem találjuk a helyünket, hacsak nem egy mesterségesen megvilágított helyiségben vagyunk, ahol teljesen mindegy, hogy hol jár a nap éppen az égen. Az életritmusunkat az határozza meg, hogy mennyi fény jut a szemünkbe, ami saját fényérzékelővel rendelkezik. Ezt az információt juttatja el a két látóideg kereszteződési pontja mögött lévő kenyérmorzsa nagyságú idegköteghez, a „Mester Órához”, ami minden egyes sejtünket összhangba hozza a napi idővel. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy borús idő esetén, ásítozunk, álmosak vagyunk, mert a fényviszonyok az esti óráknak felelnek meg.
Én nyáron, ha természetes fényben vagyok, folyton el vagyok tévedve az időben. Rendszeresen egy órával kevesebbet saccolok a körülöttem lévő fényviszonyok alapján, mint amit az órák mutatnak. Így aztán az „ej, ráérünk arra még” érzést pánik váltja fel, ha az órára nézek: „te jó ég, már ennyi az idő” felkiáltással rémülten próbálom utolérni a napi teendőimben magamat.
Amilyen keservesen kelek fel nyáron reggel, olyan keservesen jutok el az ágyba este, mert hiába mutat az órám este tíz órát, ha a fényviszonyok alapján még nem vagyok álmos. A gyerekek lefektetése nyáron, este nyolckor, amikor odakinn még verőfényes napsütés van, az sem egy egyszerű eset! Amikor arról cikkeznek az újságokban, hogy mennyi a fáradt, kialvatlan gyerek, és milyen fontos az alvás a kisgyerekeknek, arról valahogy soha sem esik szó, hogy azért lehetetlen a korai felkelés miatt időben ágyba dugni őket, mert a biológiai ritmusát az embernek nem lehet egy óramutató tekeréssel átállítani. Igen, én is évtizedek óta olvasom a cikkeket, hogy az egy óra időeltolódás az semmi, ahhoz könnyen hozzászokunk. A példákat is untig ismerem, a más időzónákba való utazásoknál a szervezet átállásáról. Csak az marad mindig ki ezekből a megnyugtató cikkekből, hogy olyankor nem időben, hanem térben utazunk. Ahogyan a földrajzi hosszúság és szélesség, és ennek megfelelően a nap zeniten való állásának időpontja változik, néhány nap elteltével ahhoz alkalmazkodik az agyunkban levő mesteróra, és a szervezetünk működése, és nem az óramutatók járásához.
Annak külön nem örülök, hogy a kora reggeli indulás miatt általában jól fel kell öltözni, mert még hideg van olyankor. Aztán amikor tényleg nappal lesz, akkor meg lesül a kabát, a cipő az emberről, ami még a reggeli /hajnali/ hőmérséklet miatt szükséges volt. Váltóruhát, váltócipőt kell magunkkal vinni, vagy egész nap lehet izzadni. Ha túl melege van az embernek, a kellemetlen közérzete hamar átadja a helyét a fáradtság érzésének, ami ront a teljesítő képességen.
Amikor szeptember 23.-án beköszönt az őszi napéjegyenlőség, és az éjszakák már hosszabbak, mint a nappalok, akkor sincs kegyelem. A nap már újra csak fél hétkor kel fel, de a nap járása szerint nekünk még ötkor kell felkelni, mert az óráink még mindig hat órát mutatnak olyankor. Lehet hajnalban világítani, fűteni, ugyanúgy, mint a tavaszi óra átállításnál.
Amikor visszakapjuk végre az ellopott egy óránkat, már akkor sincsen benne sok köszönet, mert október végén már akkor is hajnali sötétségben kell felkelni, ha egy órával később kelhetünk. Az meg egészen rosszul szokott érinteni, hogy nincsen idő hozzászokni, hogy hamarabb sötétedik, mert október 28.-án pénteken még – szerencsés esetben – a naplemente utolsó sugarainál jöhetsz ki a munkahelyedről, október 31.-én hétfőn meg totális éjszakai sötétségben. A biológiai óránk azonban végre felszabadul a nyomás alól, a belső és a külső óra összhangba kerül!
A magyarázatot hiába keresem, hogy mire fel van ez az évszakokhoz képest is brutálisan korai és késői óraátállítás nálunk. Csak annyi a magyarázat, hogy ezt Európai Uniós irányelv szabályozza 2000 óta. Ez a legszebb példája a felesleges szabályoknak, mert az észt-, lett-, finn-, ír órákat összehangolni a ciprusi-, dél-olasz-, portugál órákkal, a józanész fényében merő badarságnak tűnik. Elolvastam az erről szóló bizottsági közleményt, hát mit mondjak… Talán a legenyhébb kifejezés, hogy engem nem győzött meg.
Az elmúlt harminc év alatt a megváltozott életstílus, és a fejlettebb technikai eszközök használata miatt, már az ezzel foglalkozó szakemberek is bevallják, hogy nincsen értelme az idővel való játszadozásnak. Például az egyre jobban elterjedő légkondicionálók több energiát emésztenek fel a nyári időszakban, ha a nap járásához képest hamarabb hazaér a család, mintha egy órával később hazaérve a világítást kapcsolnák fel hamarabb. Az energia fogyasztás napi mértéke jobban függ az időjárástól, mint attól, hogy mennyit mutatnak az órák. A takarékosságról szóló legendákat is érdemes megkérdőjelezni, mert egyszerűen nincsen mit, mivel összehasonlítani. A 2010-es energiafogyasztást nem lehet összehasonlítani az 1980 évivel. Akkor leginkább csak világításra, esetleg esti rádiózásra, tévézésre használták az emberek az áramot, fűtésre pedig szinte nem, és sokkal kevesebb háztartásigép volt.
Vannak olyan országok, akik abbahagyják az idő átállítás felesleges bonyodalmait.
Most éppen Oroszország, Fehéroroszország, és Ukrajna döntött úgy, hogy nem állítgatják át tovább értelmetlenül az órákat. Azonban amikor elolvastam az erről szóló hírt, leesett az állam, mert nem a természetes téli időszámítást hagyták meg – akkor áll a zeniten a nap pont délben -, hanem a mesterségesen kitalált nyári időszámítást.
Végleg ellopták az egy órát, állandó időzavarra és stresszre ítélve a polgáraikat, akik többé nem élhetnek a belső órájuk szerint. Akik kelhetnek ezután örökké hajnalban, és indulhatnak dolgozni akkor, amikor a belső órájuk szerint még aludniuk kellene. A szervezet működése ilyenkor még az alvásidőnek megfelelő. Nem véletlen, hogy a terroristák és bűnözők elleni rajtaütéseket a hatóságok gyakran a hajnali órákra tervezik, amikor az emberi teljesítőképesség a minimumon van. Ezt a nyári időszámítás alatti időszakban a megnövekedett reggeli közlekedési balestek is mutatják, ahol a szétszórtság és a kapkodás miatt a sérülések súlyosabbak, és gyakoribbak a halálos szerencsétlenségek.
Az ellopott óra miatt hajnalok-hajnalán a munkahelyükön kókadozó felnőttek, és az iskolában lankadtan figyelmetlenkedő gyerekek elvesző energiáit senki sem méri.
Természetesen találtak olyan kutatókat, akik a mesterségesen kitalált nyári időszámítás fenntartásának a helyességét igazolják, valamiféle „hosszabb ideig lehetünk a szabadban” elmélettel. Az őket nem zavarja meg, hogy az egyre rövidülő napok, és az egyre hidegebb időjárás ezt nem igazolja, és a természetes biológiai óránkat sem veszik figyelembe. Ha egyszer az idő urai ezt kérik, akkor ezt fogják igazolni. Mindent a megrendelőért! Ha valami vámunióhoz ez kell, akkor megkapják. Aztán már a többi kutató tud hivatkozni ezeknek a kutatóknak a munkáira.
Ha végre valami változik ebben az ostoba óratekergetésben, az ember arra számít, hogy jobbra fordulnak a dolgok, de úgy tűnik az ésszerűség diadalába vetett hit, csak merő önáltatás.
22 hozzászólás
Kedves Judit!
Jegyzetet volt olvasni kedvem, és mondhatom, megkaptam. Arról szólt, ami a címe, választékos stílusban, tényekkel alátámasztva. Nem hazudtoltad meg önmagad.
Igen, sok logika valóban nincs ebben az óratekergetésben, nem használunk kevesebb energiát a sötét és világos váltakozása miatt. A villányszámlámon a mai napig nem jelenik meg ez jóváírásként. Akkor meg? Nevetséges az egész, jó hogy az "urak" nem akarják az időt megállítani.
A.
Kedves Andrea!
Az idő, mint fogalom mindenki által ismert. Azonban az idő minőségét már kevesebben tervezik tudatosan. Bár gyakran mondogatják, hogy "ez a nap, nem az én napom", amikor minden igyekezetük ellenére balul sülnek el a dolgok, ritkán néznek a mélyére, hogy miért is gyötrelem a napjuk már a felkeléstől kezdve.
Sajnos az idő urai általában abból a rétegből kerülnek ki, akiknek nem kell hajnali ötkor felkelni, mert hat órát mutat a "megbuherált" óra, így könnyű kézzel osztják ránk a régóta értelmét vesztett szabályozást.
Köszönöm, hogy elolvastad a jegyzetemet, de kérlek ne adj tippeket az idő urainak!
Judit
Kedves Judit!
Érdekfeszítő cikket tártál az olvasóközönség elé. Szerintem se jó ez az örökös "időmozgatás". Engem mindig megvisel. Amikor már végre igazodni tudok az egyik beállításhoz (főleg, ha az közelebb áll a biológiai órámhoz), jön a másik, vele együtt meg legalább két hét szédült állapot. De az előírás… 😉
Jó volt olvasni erről a témáról!
Üdvözlettel:
Sanyi
Kedves Sanyi!
A nyári időszámítás gazdasági hatásait senki nem írta le eddig pontosan és egyre inkább úgy néz ki, hogy senki nem is fogja, mivel az óraátállítás közvetlen a gazdaságra gyakorolt hatásai nem mérhetőek és nem bizonyíthatóak közvetlenül.
Az alapkutatásokból már kiderült, hogy ez az ellopott egy óra nagyon sok testfunkció működésére kihat: nemcsak az alvás-ébrenlét váltakozását és a koncentrációs képességet, hanem a máj anyagcseréjét, a vérnyomást, a pulzust, a testhőmérsékletet és valószínűleg a sejtosztódást, a sejtciklust is befolyásolja. Így nem csoda, ha két hétig "szédült állapotban" vagyunk, és utána sem találjuk a helyünket!
Judit
Jó cikk!!!!
Van az úgy, nem is néha, hogy csak azért van valami úgy, ahogy van, mert….. úgy maradt.
Kedves Szusi!
A Naphoz vagyunk szinkronzálva, ha tetszik, ha nem tetszik… és ezen az irányelvek sem változtatnak!
Az Európai Parlament egyik német képviselője, Herbert Reul az elmúlt években többször próbálta meggyőzni az Európai Unió országait, hogy töröljék el az óraátállításról szóló intézkedéseiket. Az EP-képviselő szerint az energiamegtakarítás sem jelentős már, ami miatt valaha bevezették és károsak az élettani hatásai is. A többi között a bajor főváros egyetemének orvosi kutatására hivatkozott, amely szerint az emberi szervezet biológiai órája ezzel a mesterséges beavatkozással csak lassan tud megbirkózni, az óramutatók előbbre igazítását követő egy hónapban csökken a reakcióképesség, eredménytelenebb a stresszkezelés, valamint gyakoribb a munkaidő alatt fellépő fáradtság és fejfájás.
Judit
A spontán emberi szervezetet megbolondítani, lehet, és sok mindent lehet, csak éppen nem jó. Ki ismeri ezt el? Egyébként éppen ma olvastam arról, hogy 2 órát kellene léptetni az idővel. Hm…
Az írásod, mint mindig, remek.
Marietta
Kedves Marietta!
Kínoznak bennünket ezzel az óraátállítással, már évtizedek óta, és senki nem meri kimondani, hogy értelmetlen butaság, és elég belőle! Még mindig valami évtizedekkel ezelőtti számításra hivatkoznak, ami szerint sokat spórolunk ezzel.
Még a tehenek is kevesebb tejet adnak a nyári időszámítás alatt, még az ő biológiai órájuk is megszenvedi, hogy a nyughatatlan emberek kinevezték nappalnak az éjszakát!
Mintha mástól nem lennénk elég ingerlékenyek, még ezzel is szenvedünk a semmiért.
Judit
Kedves Judit!
Végre, valaki leírta azt, ami nekem sem tetszett. Én – nyugodt természetem ellenére, minden óraátállításkor begurulok és nem dicsérem a kitalálóját. Minden őszi óra-átállítás zavar, hogy délután 3-kor sötétedik, ellopták tőlünk az amúgy is rövid délutánt. De azt sem tudom megérteni, hogy lehet takarékos megoldás, amikor délután 4 helyett már 3-kor villanyt kell gyújtani, s reggel 6 helyett 5-kor kell fölkelni (dolgozó embernek – iskolába járók), és annyival előbb felkapcsolni a villanyt, s egyéb árammal működő szerkezetet?
De leginkább csak otthon mormogtam ezért, mert azt hittem, hogy másoknak jobb így!
De Te most alaposan, komoly érvekkel – végre!!! – meggyőztél engem, hogy érzéseim nem csaltak meg.
Remek az írásod, el kellene küldeni ILLETÉKES helyre, hogy gondolkodjanak el rajta. Hátha észhez térnek azok is, akiknek dönteniük kellene ebben az ügyben is?
Csak egyetlen egy újabb rendeletet kellene alkotni, nagyjaink úgyis nagyon belejöttek ebbe a játékba!
Kata
Kedves Kata!
A szervezetünk egész évben téli időszámításban van.
Azzal megy a kábítás, hogy milyen jó nekünk a nyári időszámítás, mert hosszabb a nap, még este is világos van, és mennyi mindenre ráérünk. Ehhez azonban nem kell sehová tekergetni az órát, aki ezt szeretné, annak elég egy órával korábban kezdeni a munkaidőt. /Az már más kérdés, hogy végül is neki süt-e a nap délután, el tud-e jönni időben? Vagy a munkáltatójának süt, mert mit képzel, hogy fényes délután lelép, ahelyett, hogy ingyen túlórázna!/ Inkább az időbe nyúlkálunk, minthogy ésszerűen éljünk!
Az általad említett rendelet özön ésszerűségi vizsgálatába most inkább nem mennék bele…
Judit
Kedves Judit!
Nagyon jó a cikked, igényesen, érdekfeszítően járod körül a témát. Én szeretem az óraátállítást, mert nagyon élvezem, hogy este olyan sokáig világos van.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Nyáron hosszabbak a napok, ez akkor is így van, ha nem tekergetjük sehová az óramutatókat! 🙂
Én is élvezem a hosszú napokat, csak az időben való állandó eltévedésem, és az állandó kialvatlanságom teszi tönkre az élvezetet.
Köszönöm, hogy elolvastad a jegyzetemet, még ha nem is értesz vele egyet.
Judit
Kedves Judit!
Remek jegyzetet írtál. Igen ha már állítjuk az órát, miért nem a napfordulókkor? Tudom költői a kérdés. Tényleg nincs sok értelme, egyel több butaság amit el kell viselnünk.
Gratulálok írásodhoz: Zagyvapart.
Kedves Feri!
Elgondolkodtató a hozzászólásod! Vajon miért is alakult ki nálunk, hogy minden "butaságot" "el kell viselnünk"?
Egyes "okoska" cikkek szerint az óra átállítgatással évente spórolunk állítólag 6 millárd forintot… Magyarország lakossága 10 millió fő. Ha ezzel spórolunk 6 milliárdot, az annyi mint fejenként 600 forint.
Tehát 600 forintért kínozunk évente kétszer 10 millió embert… Én inkább kifizetném évente azt a 600 forintot ha cserébe nem kell órát állítani. És azt hiszem vagyunk még igy egy páran.
Judit
Kedves Judit!
Teljes mértékben egyetértek a cikkeddel, és olyan sok panaszt hallottam már magam is az óraátállítások miatt, hogy igazán itt lenne az ideje annak, hogy felülbírálják ezt. A legnehezebb talán azoknak, akiknek a munkaidejük is nagyon korán kezdődik. A férjem reggel hatra jár dolgozni, és hajnali négykor kel… NAGYON sokat számít az az egy óra különbség a nyári időszámításnál. A gyerekektől is gyakran hallom már ilyenkor, télen, hogy rágondolni is rossz arra, hogy nyár elején egy órával korábban kell felkelniük… aludni meg tényleg nem tudnak este hamarabb. Nem is tudom, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy vége legyen ennek az értelmetlenségnek… mindenesetre jó lenne, ha az illetékesek tényleg felülbírálnák…
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Nagyon is igazad van. Ez aztán nem kerülne semmibe, mégis egy terhet levennének rólunk.
Nekik nem ingük, mert nem kell hajnali négykor kelniük, így aztán nem is veszik magukra az ezzel kapcsolatos panaszokat.
Judit
Kedves Judit! Gondolom ahogy te is észrevetted, ez az idő állítgatás az emberek nagy többségét bosszantja, de hát az is a feladata, hisz az a kevés akit nem bosszant csakis ezért találta ki és eredménytelensége ellenére is ragaszkodik hozzá. Üdv. István
Kedves István!
Az idő urai sikeresen ragaszkodnak az eredménytelenséghez! 😀 😀 😀
Judit
"akkor áll a zeniten a nap pont délben" – ez nem így van, ugyanis sehol nem a Nap járása szerinti időt nézik, hanem az egész világon zónaközépidőt használnak. Vagyis Sopronban és Debrecenben egyszerre van 12:00, holott Debrecenben jóval korábban delel a Nap. Az időzónák keleti szélein a nyári időszámítás ezért közelebb esik a Nap járása szerinti időhöz, mint a téli.
Kedves Olvasó!
Így igaz, ahogyan leírtad, azonban a zónaidők a téli időszámítás szerint közelebb esnek a csillagászatilag indokolt időszámításhoz.
Judit
Kedves Judit!
Írásodban a magam 30 éves gyötrelmeit éreztem beigazolódni. Tudod rólam, hogy a "természet gyermeke" vagyok. Ráadásul akkor volt pici gyerekem. Óriási belső tiltakozást váltott ki belőlem, még akkor is, ha nekem nem volt kötött munkaidőm, a gyerekekkel mindig 8 órakor estem be a bölcsődébe, óvodába azt is elnézték, sőt meg volt előre beszélve. Mégis, a mai napig tiltakozik ellene minden porcikám. Próbáltam magam is az értelmét keresni, de arra jöttem rá, hogy a mérések, kutatások éppen azt igazolják, amit elvárnak tőlük, minden alátámasztott érv nélkül. A stressz is azóta hatalmasodott el az emberiségen, talán azóta gyorsult fel ennyire a világ, s mindez azért, mert ennek okozója képtelen beismerni, hogy csődöt mondott az elmélete. Mi lenne, ha kimondanák egyszer, hogy fikarcnyi energiát sem takarítunk meg ezzel, és térjünk vissza az eredeti állapotunkra, amit a szervezetünk is megkíván.
Ezzel bizony nekem is tele van a hócipőm.:)
Nagyon, jóóó, összeszedett írás!
Ida
Kedves Ida!
Már sokan kimondták, hogy nincs értelme az órák tekergetésének, több a kára, mint a haszna. Sajnos – mint azt az utolsó mondatomban írtam – " az ésszerűség diadalába vetett hit, csak merő önáltatás".
Na megyek, előre tekerem az órát. Mégis csak jobban esik valakinek /de nem nekem/, hogy nem éjjel egy óra van már, hanem két óra. 🙁
Judit