Összeaszalódtunk. Amennyit bírunk:
egy bevásárló lista összeírása közben
(sajt WC-papír szemetes zacskó…)
érintetlenül menni el egymás mellett,
forrni rakni a vizet
de cukrot már nem venni elő
azt majd mindenki magának ha kér,
a másikkal állíttatni fel a ruhaszárítót.
Értéktelenedésünk egymásban észleljük.
Érzelmeink rég eltárgyiasultak,
helyettünk élnek.
5 hozzászólás
Nem is tudom…
Nem rossz, de valami valahogy hiányzik nekem belőle. Az igazi "sannaság", azt hiszem.
…nem tudom.
…
…
Olvasom, olvasom…nem tudom, mi bajom vele. Csak mégis…
Talán később.
Üdv,
Poppy
nagyon köszönöm a kritikát!
komolyan mondom, nagyon!
Kedves Sanna!
Nem tudom miért, én sem értem. Már többször elolvastam, de úgy széthull az egész…
Valami nem stimmel. Ki kellene egészítened, legalább a hozzászólások közt.
Szeretettel: Kata
Értelek, nagyon is!!! Tetszik, ahogy nyitva hagyod a gondolatot, hagyod, hogy beindítson valamit. Nálam bejött. Az évek kiszívtak már bekőlünk mindent, ami egykor a szerelemre, szeretetre épült. A monotónia, az oda nem figyelés a másikra… hogy minden más fontosabb, mint az érzéseink…Csupán a tárgyak tartanak össze…(talán)… de meddig bírjuk még ezt a sivár életet…? Nekem nagyon tetszik a versed!!!
Ölellek: Éva
"Alattad a föld,
fölötted az ég…
… benned a létra."
Weöres Sándor, A teljesség felé (részlet)