Kesudió

először veszek részt ilyesmiben. azelőtt nem láttam. és nem is ismertem.nézem a száját.
vérbő ajkak, mintha szilikon. de nem. megérintem. puha. igazi. még meleg, és mosolyra görbül.
talán a kéj csorba tükre. egy eltépett nyögés, egy ellobbant sóhaj, mi rajta ül még. nem nyúltam még halotthoz. őrültség. de nem borzaszt. érdekel. nyakában nehéz ékszer: lila kövek, golyók és trapézok sorbafűzve. zörögnek, ahogy megérintem, és hátrább lépek. szoknyája felgyűrődve bal oldalt a kifordult combja alatt. körülpásztázok. kis lakás. nyitva volt az ajtó. narancs színű a fal. tarka imazászlók lógnak a plafonon. és a lány a bordó szőnyegen. mellette egy kanapé, kissé megviselt. leülök.
keserédes érzésem van. összekulcsolom a tenyerem, lazán, a combomon pihentetem. jó lenne egy cigi. felállok, becsukom az ajtót. hármat kattan a biztonsági zár, elképzelem, ahogy a három vaspánt belefúródik a falba. nem akarok hős lenni. itt már nincs mit megmenteni. inkább kihasználom az időt, és ismerkedem a helyzettel. villanyt gyújtok, hogy jobban körülnézzek. első kapcsoló: spotok romantikája. második kapcsoló: rémisztően éles fényű, félméteres neon-bele az arcomba, fésztufész-hunyorgok. harmadik kapcsoló: az egész szoba kiviláglik. maradok az elsőnél. az jobban áll a lánynak.
meg jobban áll a lakásnak is. az egész olyan fülledten egzotikus, már csak egy koktél kellene, vagy sangria narancsszelettel. füstölőszagú minden. rágyújtok. jó kis villanysütő. a lapján csülök maradványai. pékné módra. arrébb pedig fél kakaóscsiga. a kenyereskosárban. keresek egy hamutartót. a konyhapulton találom, lefordítva, még vizes. mellette narancssárga pall mall. a lányra nézek. szájába dugok egyet. nehogy elkívánja tőlem, lehet, hogy halott, de a szelleme biztosan értékeli a gesztusom, és nem veszi betolakodásnak az ittlétem. igazából magányos vagyok. tetszik ez a meleg otthon. nagyon izgalmasan van berendezve. az asztalon egy tojás. egy amatőr hímes tojás. piros,
rajta szívforma. látszik, hogy viasszal lett megrajzolva a szív, mielőtt belemártották a festékes tálba.
te lány, kinek a szívét őrzöd ebben a kis tojásban? már romlott lehet. megfogom a lila haját. tiszta selyem. nem rövid, nem hosszú. aszimmetrikusan nyírt, trendi. jól állhatott neki. nagyon finom. a bőre is. barna. és nem ráncos. mennyi idős lehet? huszonhat-hét-nyolc? sétálgatok. könyvespolc. mester és margarita. barcelona útikönyv. szokásos világirodalom legszebb versei kötetek, da vinci kód, etc. kinyitom a pc-asztal fiókos szekrényét. bedobált számlák, egy cigisdoboz, ez meg mit keres itt, tetején elhalványult írás: „KÍVÁNLAK”. önéletrajzok. életmorzsák. egy hasaló fényképtartó. felemelem, és bármilyen hihetetlen, mintha tükör lenne. dehát az nem lehet. de. annak tűnik. nem értem. meg egyáltalán, mit keresek itt, meg mit turkálok. bevágom a szekrényt. mi közöm van nekem ehhez? ráförmedek a lányra, aki félig csukott szemei mögül, mintha le se szarna. rossz lesz a gyomrom. émelygek. nem hányinger, inkább egy fura teltségérzet. a mosdó a bejárati ajtó mellett van. benyitok. a tükrön egy szív. fogkrémmel, jó nagy. látszik rajta, hogy valami végzetesen erotikus este után készült, igazi rajongásból. aztán egy rózsaszínű borotva a földön, alvadt vér a pengéjén. jesszus. az ülőke piros, felhajtom. egy újságot fogok. elolvasom, mit írnak a skorpió nők szerelméről. megkönnyebülök.
illatos papír, sárga színű, mintás. trendi. puha. sarokkád. intim lemosó. hajvasaló. arcszoligép. rózsaszirom a kád szélén, kiürült pezsgőspohár. mintha valaki itt lenne. kezdek parázni a szellemektől. pedig olyan meleg és meghitt ez az otthon. a járólapok is. tök melegek. mezítlábasan is teljesen korrekt, nem kell papucs, és az ágyban nem kell kisgatya. tényleg az ágy. hol a hálószoba?
jahhh…hogy ez egy ajtó, csak el kell húzni. hiába, kis lakás, különös megoldások. nagy, vastag, sötétbarna ajtó, mintha sírkamrát őrizne a királyok völgyében. elhúzom. ágy van faltól falig, bordó lepedővel, felette ablak, bordó a függöny is, amott polcok, rajta mindenféle indiai vagy mittomén milyen cuccok, tárgyak, rajz, buddhista feeling. na és ez? egy gésa golyó, arany színű. szemben az ággyal pici tv, dvd, szekrény újabb könyvekkel. leülök. elképzelem, milyen lehet itt szeretkezni. olyan izgalmas az egész hely. nagyon furcsán érzem magam. lecsukódik a szemem. mint aki nyugtatót kapott, olyan kába vagyok. csörög a telefonom. nézem a kijelzőt, Múlt keres. felveszem, és egészen világosan képbe jövök. ég a villany a hálóban, a katonai mintás trikóban vagyok, még vizes a bőröm és megállapítom, hogy nagyon jó illatú. éppen ágyazok. megfeszülnek a karomon az izmok, ahogy kihúzom az ágy alján a fiókot, és előcibálom a paplanokat és párnákat. mintha várnék valakire. megy a tv, farkasházy a hetihetesben. röhögök. világos. egyre világosabb. nem vagyok egyedül? mintha valamire készülnék. mintha valakire készülnék. mintha a szívemben jó érzés. mintha…
vizet hallok. élet.tusol. a zuhanycső minduntalan nekicsapódik a kád falának.
kattan az ajtó, jön. úgy fekszek, hogy a legellenállhatatlanabb látványt nyújtsam, de csak természetesen, mintha nem is akarnék tetszeni, csak úgy. mintha véletlenül..
meztelen, és nedves. mellémbújik. nem akarom elhinni. mellémbújik. az én csajom. megegyezünk, hogy firkálunk egymás hátára, és a másiknak ki kell találnia a betűket, mondatokat. eleinte nehezen megy, mert annyira jólesik, ahogyan hozzám ér, de aztán már lelkesen fejtem meg a „szeretlek, mert” kezdetű, vagy az „örülök, hogy” kezdetű mondatait. s persze én is rárajzolom a dagadt déket, és a kacagó kákat. világos. egészen világos, hogy én vagyok itt.
és ő itt van velem. arcát az arcom alá fúrja, hajlékony karjai átfonják a mellkasom, mint édes liánok.
hallgatom a légzését, vele lélegzem-együttlebegünk, alszunk…de ez nem olyan álom, amit valaha meg lehetne fejteni, ez nem is álom, és nem is ébrenlét, hanem részvétel valami közös egységben, mint egy nagy duál-lélek rapszodikus tánca. szeretem.
a hajnal arany mancsait nyújtogatja egyre közelebb a fejemhez. go-go-go, go-go-go ordítja az ébresztő, nem is értem, mi ez a hang, majd lassan feltisztul, hogy ma, reggel, munkanap, kelni, kávé, cigi, toalett. de mi is volt? visszanyúlnék még éjszakám édes foszlányaiba, mint gyerek a vattacukor szálaiért. nem lehet, visszaalszom. kiugrok a takaró alól, mint aki majdnem elfelejtett leszállni a megállónál, repül a macska, és repül az álom. zene iktat, élet harsan, szív dobban, vér árad, koffein és nikotin házaspár a véremmel, és vezet a tudat az ápolt, jóillatú, és bevaxolt hajú ember felé, aki szeret jólkinézve belezuhanni a dolgos miliőbe. sikít a metró, a hétköznapok operaáriája ez-a megállókat nézem az ajtó fölött, mint egy librettót. egyik helytől, vagy egyik hangtól a másikig, nem mindegy? egyik ágyból a másikba, egyik valóságtól a másikig, nem mindegy? el sem kellene indulnod, akkor is ott lennél, ahol akarsz. megélni persze persze. meg kell élni, ahogy az anyagot, a dzsekit felveszed a hátadra. persze persze, ezért a test. a mobilitás kihasználandó adottság, ahogyan az orgazmus is. csodálatos álmom volt. igazibb az életnél. Blaha Lujza. Egyedül vagyok. Astória. Már három hónapja. Deák Ferenc. Unalmas nap. .. „…mert a kijáratnál ellenőrzik…” beérek? időben vagyok. benne vagyok. benne az órában. hatalmas kényszer. idegesít. ha akkor indulnék munkába, amikor rámjön, akkor lehet, hogy sohasem jöttem volna ide dolgozni. ennyit ér az idő. világkalitka. what time is it? állok a mozgólépcsőn, s mint fényképalbumban az arcok, lapozgatok.
este belép az étterem-ajtón. meghívom egy vacsorára. kölcsönös mosolygás és seggbámulás. majd izgága ujjbegyek a telefon billentyűzetén…küld…elküldve…egy mozdulat..elküldeni. de megtartani, bent tartani mennyi erőfeszítés?! elfogadni és együtt élni vele…mennyi felelősség.
részeg vagyok.lila haja arcomba szédül. forog az ujjaim között a talpas pohár. mi legyen? mit kezdjek a lehetőséggel? leránt, érzem, hogy elvisz, elvesz, meghág, kész. rápörgés, csókfelvonás, a kocsma forog, a nyelve forog, a talpas pohár…élessarok. itt várjuk a taxit. vágyunk sofőrjét, kiteljesedésünk buddháját. visszafojtott csend, elfújt gázláng, gyufába zárt katicabogár. csak legyünk már. csak legyünk már közelebb. kanyarog az út, nyikorog a szív, csikordul a fog. lépcsők. remegő kézzel zárba tolt kulcs.katt.katt.katt.és faltól-falig ágy. faltól-falig lélek, faltól-falig új. harisnya pöndörödő széle.
vállra csúszott melltartópánt. felhúzott szoknya. sistergő fújtató hév. esztelen tapogatózás. esztelen birtoklás. faltól-falig meztelen. sikolyok ütődnek az indiai drapériának. elgörbülve fekszenek szanaszét, mindenhol, mint a hajszálak…
mondtam, hogy gyűjteni fogom a nála kihullt hajszálaim, és csokorba fonom, mint virágokat, és neki ajándékozom egy napon.
egy napon. olyan béna ez. egy napon. mi történik egy napon? csak az történhet, ami ma. ugyanaz. körbeszaglásszuk a boldogságot, mint sunyi sakálok. ez megy. de egy napon! hej!
ajándékozni jó. hol a halott lányra pillantok, hol pedig háromdimenziós órámra. ülök a kanapén, mikor beleszúr a tenyerembe egy tűlevél. valami mérgezett tűlevél lehet, mert beájulok tőle.
vásárolok. douglas. parfüm, amit összetört, mert siettettem. miattam törte el. miattam. hát hogyne venném meg neki. sok mindent összegyűjtöttem, amivel boldoggá tehetem így karácsony táján. minden boltban az arcát láttam, ahogy örül, ahogy mosolyog. minden áruban, termékben, mindenben az ő mosolya volt. ezért mindent szerettem volna megvenni. ennek voltak korlátai sajnos. ha lottónyertes lettem volna, akkor bizonyosan nem 40 négyzetméteren élne ma. vettem egy eperillatú gyertyát, amelynek teljesen olyan illata volt, mint annak az eperbornak, amit az olasz kajáldában szlopáltunk, és ő megőrült érte. és vásároltam még egy kétszemélyes pezsgőspohár-kollekciót, mert nem volt mivel koccintanunk. kézi díszítésű. meg ilyenek. a csomagoláskor minden kreativitásom felserkent. szerencsére. formáztam egy macskát színes prep-papírból, és csillagszóró volt a bajuszkája. reméltem, hogy nem fogom felgyújtani a házát, amidőn eme kényes szerkezetet meglobbantom.
meglobbantottam. és a bordó szönyegen, a kétméteres fa fényei alatt, a bordó örömben, az ajándékok között, a villódzó gömbök és aranyszálak alatt szeretkeztünk. tökéletes volt. nem lehetne festeni szebbet. nem lehetne érezni szebbet. és most itt vagyok. én vagyok. ez is. kirojtolódott lélekkel. látomásokkal. szúrásokkal. halott lányostul, mindenestül. én.