Ősidők különös köde hív,
járni holdfényes tájakon.
Rejtélyes barlang vár reám,
mohás temető, házorom.
Árnyam megelőz engemet,
hová ezüstös fény szitál.
Ébresztvén alvó lelkemet
kis szellő, borzongást csinál.
Már élednek ősi legendák,
ligetünk járja mély varázs.
Fellobban, tűzzé változik
pernyében nyugvó múlt-parázs.
Emlékszem újra tisztán én,
minden töredék életre kel.
Bármennyi kérdést felteszek,
a múlt mély kútja rá felel.
Átélek újra minden álmot,
rég feledett szerelmeket.
Poros lépcsők és tornyok várnak,
a múltban is veled leszek.
Megküzdvén érted sokszor ám,
szerelmes szív nem becstelen.
S mi kéz a kézben átmegyünk,
számtalan elmúlt életen.
Tűnik az éj, a köd dereng,
a hajnal zengi mámorát.
Érzem már múltam elhagyom,
engemet vár az új világ!
8 hozzászólás
Kedves Albert!
Ismét lenyűgöztek, kedves dallamos soraid! 🙂
Szép álom, csak nem pihentető!.:)
Gratulálok!
sólyomlány
Kedves Sólyomlány!
Vannak küzdelmes álmok is! 🙂
No meg mitológiai álmok. A nicknevedről valahogyan mindig Emese álma jut eszembe. 🙂
Üdv.: Alberth
És mit álmodot?…))))
És mit álmodott?…:)
kedves Albert!
Már nem is tudom mit irjak, nekem ez a versirás form annyira tetszik, úgy szeretnék igy írni tudni, de ugyanakkor tudom, hogy ez a jó, hogy nem tud mindenki mindent, és főleg az, hogy nem egyformán. A te ilyen versed elvezet mindig egy rég elmult, nem ismert időkben, és ezt csak mind a vers formájának köszönhető. A tegnapi hsz. elfelejtettem a kettöhőz a harmincat hozzáirni, pedig mindig megnézem az írás dátumát, Bocsánat, útólag is,
Írj még sok ilyen verset, most is csak azt tudom mondani.
üdv Toni
Szia!
Csodálatos vers, tetszik nagyon!
Szeretettel: Rozália
Kedves Albert!
Most is mint mindíg nagyon szép verset írtál.Szerettem olvasni.Kétszer is megtettem egymás után.Eszembe jutott egy emlékem.Röviden:egy temetőkerben ballagtam egyedűl,férjem a külső úton autóval jött mellettem.Megálltam egy roskadozó régi síremlék előtt ,valami oda vonzotta a tekintetemet ,a kőbe vésve a férjem és az én keresztnevem volt.becézve mint gyermekkorunkban becézhetett bennünket Édesanyánk.Versed után elgondolkodtam ,hol járunk mikor álmodunk."én álmodom a lepkét,vagy…
Szeretettel üdv:hova
Kedves Hova!
Buddha szerint minden csak káprázat. "Ami múlandó az nem valóságos!" tanítja. Mi is csak a jelenben vagyunk jelen, de ott örökké. A múlt káprázat, a jövő még nincs itt. De állítólag van egy éternek /ákasa/ nevezett őselem, mely megőriz minden információt. Innen hívhatók elő a reinkarnációs emlékek, már aki tud benne olvasni.
Azt is mondják, hogy semmi sem történik véletlenül. Így a ti neveitek látványa is valamit üzent nektek a múltból.
Üdv.: Alberth