minden vágyam
hazug mosolyokba fojtottam
lángoló ajkakkal
csak múltamat csókoltam
hosszú évek
szívembe
sajgó bélyeget
égettek
kezeim néha
mégis
a testedre
tévedtek
könnyeim hullottak
ha egyedül voltam
de így volt akkor is,
ha feléd fordultam
bezárult szíved
nem vette észre
érintésed várom,
szinte meghalok érte
magányom átégett
lelkem kemény falán
reményem szétmállott
szavad hallatán
emlékeztem néha
elszáradt percekre
ha eső hullott
a kiszáradt kertekre
boldog vágyaim már
gombostűre tűztem
aki sóváran jött felém
sírva messze űztem
2 hozzászólás
kifejező és szép……..és ha aktuális még, remélem nem sokáig lesz az.
üdv
Szép napokat kívánok!
Szervusz Sanna!
Ez nem túl régi írás… én is remélem, hogy nem sokáig lesz velem… néha már úgy éreztem, hogy elmúlt, de mindig ismét visszatért….
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu