Te vagy nekem…
patak vize, mely megérinti lelkem
harsány csobogással közeledik felém
pezsgő finomságát ideönti elém
hol kőcsiszolt-érzés kincseire leltem
Te vagy nekem…
ki égbolt kékjével messzeséget takar
habfelhőként szálló világi gondolat
szivárvány színében húzódó hódolat
aki mindenestül csak magának akar
Te vagy nekem…
kihez úgy hajolok, mint nap felé virág
vágyölelésedbe beleveszek hamar
ahogy ringatózok, már semmi nem zavar
féltett érzéseim lássa a nagyvilág
Te vagy nekem…
a tűz, melyben pajzán rőzselángod éget
perzselő szenvedély, mely belőled fakad
csóktól, öleléstől szavam is elakad
fellobbant szerelmünk sosem érhet véget
11 hozzászólás
Kedves Éva!
Nagyon szép, szenvedélyes, kifejező szerelmes vers!
Szép tiszta rímeid vannak!
Gratulálok!
sólyomlány
Szia!
Nagyon szép vers, megnyerte tetszésemet.
Szeretettel: Rozália
KóKedves Sólyomlány!
Köszönöm véleményed. Örülök, hogy tetszik:))
Szeretettel: Éva
Szia Rozália!
Örülök, hogy tetszik:)))
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Ez a vers a mélyen átélt szerelem, gyönyörűen megírva, őszintén kívánom, hogy sosem érjen véget.
Gratulálok: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Köszönöm kedves szavaid:)) Éva
Kedves Ligeti!
Gratulálok versedhez!
Shakespeare: Az vagy nekem című verse jutott eszembe…és saját, régi érzéseim.
Szeretettel:
A.Adrienn
Adrenn! Igazán megtisztelő a hasonlat…
Örülök véleményednek, értékelésednek. Annak külön is, hogy érzéseidre így hatott:)))
Szeretettel: Éva
A szavazás lemaradt)
Kedves Éva!
Gyönyörű szerelmes vallomás!
Csodás költői képekkel!
Gratulálok szeretettel: ölellek: Lyza
Drága Lyzám!
Jólesnek kedves szavaid:))))))))))
Ölellek: Éva