Azt mondják, kétfajta ember van. A pacsirta meg a bagoly. Az előbbi korán kel, korán fekszik. Az utóbbinak az éjszaka az igazi lételeme. Természetesen ebből következik, hogy későn kel. Átalussza a napfelkeltét, és akkor ül le a reggelijéhez, mikor a pacsirta már az ebédre feni a csőrét, akarom mondani, a fogát.
Én egyértelműen a baglyok táborát erősítem, ugyanis gyerekkorom óta irtózom a korán keléstől. Ha valamiért mégis kelnem kell a megszokott idő előtt, el van rontva a napom. Egy hajnali ébredést viszont sosem fogok elfelejteni.
Komphajón utaztunk Barcelonából Mallorcára. Az éjszakát a nagy, közös utastérben töltöttük, ami egyben hálóterem is volt. A beszédjükből ítélve volt itt mindenféle náció. Angol, német, spanyol, szláv és persze mi, magyarok is. Úgy éjfél felé az emberek elcsendesedtek. Itt-ott egy-két kisgyerek felsírt, de a szüleik hamar megnyugtatták őket.
Aztán elkezdődött a horkolás. Szétszórtan, a hálóhelyiség több pontján, de hamarosan felerősödött, mint egy zenekari mű fortissimója, és betöltötte az egész termet.
– Te bírod még? – kérdezte útitársnőm, és bekapott egy Xanaxot.
Valószínű, hogy az én idegeimet erősebb kötélből fonták, vagy nagyapám horkolása megedzett egyetemista koromban. Remekül tudtam tanulni a folyamatos, reszelő hang mellett, egy-egy horkantás meg kifejezetten segített ébren maradni. De szolidáris voltam az útitársammal.
– Menjünk, keressünk csöndesebb helyet.
A félhomályos hálóban sűrű sorokban voltak elhelyezve az ággyá alakítható ülések. Néha belebotlottunk egyikbe-másikba. Mintha kígyófészekbe léptünk volna, mérgesen ránk sziszegtek. Igyekeztünk is kifelé, nehogy komolyabb következményekkel járjon a bolyongásunk.
A fedélzeten kötöttünk ki. Itt zene szólt, de halk, finom, nem zavarta különösebben az asztaloknál bóbiskoló vendégeket. Mi egy sarokba húzódtunk, és talán sikerült is nyitott szemmel egy-két órát aludnunk. Valamit kezdtem volna álmodni, hogy vízen kell járnom, de Zsuzsa barátnőm erőteljes oldalba bökésétől felébredtem.
– Mindjárt kel a nap! Hol a fényképezőgép? Az utazási irodában külön felhívták a figyelmet a napfelkeltére.
– Nagy ügy – gondoltam. – A nap minden reggel fölkel, és ha nincs éppen borult idő, látható is egészen alkonyatig. De, mint említettem már, megértő és toleráns ember vagyok. Kotorászni kezdtem a kézipoggyászban, és előhalásztam a digitális képrögzítőt.
Közben megtelt a fedélzet. Jöttek a baglyok álmos szemekkel, előröppentek a pacsirták is, mosolygó tekintetüket az ég egy pontjára szögezték. Azon a ponton már kezdett látszani valami. A szürke, hajnali pára enyhén megvilágosodott, Olyan narancsrózsaszínű lett, mint az újszülöttek bőre, ha kicsit besárgulva érkeznek. Aztán a sárga átment vörösbe, és a hatalmas, piros golyóbis szép lassan kiszabadult páraburkából.
– Kikelt – mondta útitársnőm. Meglepetten néztem rá, ezt a költői vénáját még nem ismertem.
– Ki – válaszoltam.
Ahogy nőtt a nap, egyre pirosabb lett, a ködpárát pillanatok alatt felszárította. Így láthatóvá vált a tenger vizének szokatlanul tintakék színe. Próbáltam ezt is lefotózni. Közelebb léptem a hajókorláthoz, amikor egy erőteljes karmozdulattal kiütötték a kezemből a gépet. Természetesen a vízbe esett és elmerült. Nesze neked napfelkelte!
A termetes jóember tovább hadonászott, aztán hátrafordulva kiabálni kezdett:
– Anyukám! Ide, ide!
Anyukám odaverekedte magát a közel kilencven kilójával. Izzadt, lihegett kegyetlenül.
– Na, mi van?
A férje vigyorogva újságolta:
– Ez a marha itt mellettem beleejtette a fényképezőjét a tengerbe.
– Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat – fordultam felé ezzel az örökérvényű jó tanáccsal.
– Maga magyar? – kérdezte a férfi az arcára ragadt vigyorral.
– Ja. Ich bin aus Ungarn.
6 hozzászólás
Kedves Kati!
Lehet, hogy ez egy személyes élményed? Különben mindegy is a lényegét tekintve, mert a szerint igen mulattató a történeted. 🙂 Kellemes kis olvasmány, gratulálok.
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Valami hasonló történt meg egy ismerősömmel. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! Üdítő is sztori! Velem is történt hasonló. Üdv: én
Szia Bödön!
Sajnos, nem egyedi eset a történet. Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Figyelmesen olvastam vajon mi fog történni…megtörtént aminek nem lett volna szabad megtörténnie.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy elolvastad. Sajnos, sok hasonló eset előfordul.
Szeretettel: Kati