A Nő csak apránként hitte el, hogy megtörtént. Pedig védekezett. Nem akarta ezt az egészet. De jó volt, hiszen végre újra nőnek érezte magát. Jól esett neki a figyelem, a bókok, a tudat, hogy vágynak rá. S bárhogy próbált ellenállni, mégis megtörtént. Nem tudta, a teste, az agya, vagy a szíve érezte meg először, hogy megfogant. Hogy gyökeret vert benne az a valami, amit úgy hívnak: szerelem. S ettől a perctől uralta a testét, a szívét, a gondolatait. De azt is tudta, ez nem kiszámítható, nem osztható fel hónapokra, nem belátható a vége, ahogy a kezdete sem volt az. S tisztában volt vele, egyszer ennek is vége lesz, mint minden szép dolognak az életben. De addig még ki kell hordania a boldogságát. Mert a Nő boldogságra termett.
*
A Nő csak apránként vette észre, hogy megtörtént. Hiszen nem védekezett, eszébe sem jutott, hogy kellene. Csak teltek a hónapok, szerelem volt, napfény volt, odaadás, bókok, vágyak, ölelések ezre. Nem gondolkodott, nem figyelt, varázslatban élt. Az önmaga által keltett varázslatban – miközben múlt az idő. S észre sem vette, hogy mégis megtörtént. Hogy a teste, a szíve, vagy az agya érezte meg először, nem számított. De érezte, hogy megfogant. Hogy gyökeret vert benne az a valami, amit úgy hívnak: magány. S ettől a perctől uralta a testét, a szívét, a gondolatait. S már tudta, ez nem mehet így sokáig, véget kell vetni neki. Azt is tudta, ki kell hordania a boldogtalanságát. Mert a nő túlélésre termett.
2005. szeptember 8.
9 hozzászólás
Nem túl optimista írás…
Viszont jól látszik rajta, hogy inkább verseket szoktál írni, és ez nem rossz. Dallamos, és a két rész természetesen egymásra hasonlít, akárcsak egy két hosszabb versszakos kis vers. Tetszik, bár remélem, azért ez nem nagyon általános dolog. 🙂
Általános vagy sem… nők sokasága élte ezt már át. Nyilván egy férfi szemszögéből is meg lehetne írni ugyanezt 🙂 Köszönöm!
Ehhez talán még nem vagyok elég idős. Hiába, amit még nem éltem át ez életemben, arról nehéz elgondolkodni… 🙂
Ez tényleg így van, bizonyos dolgokat meg kell élnünk, és bizonyos kort meg kell érnünk, hogy rálátásunk legyen erre arra. Más előnye úgysincs annak, hogy öregszünk, legalább ennyi legyen :))
Ez olyan… egyenlőre nem találom a szót… ez olyan különleges. Mondhatnám, hogy közhelyes… de NEM! Több, mint sok nőre vonatkozó írás, de csak azért, mert TE leírtad! Grat! Nem tudom sikerült-e átadni az érzést amit keltett bennem. (Elnézést a tegezésésért! :))
Kedves Náni, örülök, hogy ennyire tetszett 🙂 A tegezés meg szerintem tök természetes a neten :))
Kedves Netelka, ez a tömör, mindent elmondó, mélyen elgondolkodtató novella rendkívül tetszik!!!! Ági
Köszönöm, örülök, ha így van 🙂
Hasonlít a két rész, mégis különbözik…ezt ne tusom egyértelműbben megfogalmazni, de lehet hogy így is érted…közös bennük, hogy foganásról van szó, de különböző érzelmeket vált ki…és ez két véglet, köztük pedig rengeteg árnyalat.