Hallgatni érdem volna,
s bánatot ölni borba?
Talán felednem kéne,
kinek fájdalom bére?
Szerelmem egyre mélyül,
kit féreg rág belülről.
Hallgatsz, ez kínoz, gyötör,
az eszem sem fogja föl.
Tiéd minden magányos estem,
ám bú és vágy szaggatja testem,
mely úgy, s annyira izzik, lobog,
mint, pokol mélyén a katlanok.
Kínomnak ácsolok bitófát,
várom halál förtelmes csókját.
Hogy tudnék boldogan élni még,
ha mélyeket hallgatsz, olyan rég?
Álmok nélkül halok, életemnek vége,
síromra ez kerül:- szerelem volt vétke.-
14 hozzászólás
Kedves Lyza!
Mindig érdekes verseket társz elénk. Ezt milyen formának hívják? Mindegy, de ettől függetlenül, érdekes, amit írsz és nagyon jó olvasni. Eszembe jut, ezért meg is kérdezem: hány verset írtál már? Biztosan nagyon sokat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy ismét megtiszteltél a jelenléteddel.
Hogy mennyi verset írtam, bevallom Neked fogalmam sincs.
Szeretettel ölellek: Lyza
Jaj jaj Lyza!
Hidd el szeretni nem vétek, csak fájdalmas, ha nem viszonozzák. Versedből most ezt éreztem ki. Szebb napokat!
barátsággal panka!
Kedves Panka!
Köszönöm a vigasztaló szavaid…
Aranyos vagy!…Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Nem vétek a szerelem. Sajnos néha egyoldalú a dolog. Én is kaptam már kosarat, s adtam is. Egyik sem jó dolog. Bennem az keltett inkább bűntudatot, ha nekem kellett elutasítani a szerelmes lányt, de nekünk szabadon kell választanunk.
Gratulálok versedhez!
Alberth
Kedves Albert!
Köszönöm szavaid!…
Szeretettel: Lyza
Drága Lyza!
A nem kölcsönös vonzalom ordítani tud.
"Kínomnak ácsolok bitófát" -ezzel a sorral, s persze az egész verssel ezt az érzést nyomatékosítod.
Szeretettel puszillak
Emese
Kedves Emese!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és értékeltél!
Puszillak!…Lyza
kedves Lyz!
Jaj, csak azt meg ne próbáld! A bánatot borba ölni vagy valamilyen más italba fullasztani, már soka megpróbálták, de mindannyian, mikor újra kijózanodtak, rájöttek, hogy a bánat, az egy kitűnő úszó. Azt nem tudja az ember semmibe sem belefullasztani, mert abban a pillanatban, amikor az ember ismét józan, megjelenenik, csak hozott még egy két társat magával.Irok neked is egy kis idézetet Helen Kellertöl:
"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk."
Nézz előre az ajtókra, hátha valamelyik, már nyitva is áll.
üdv Tóni
van egy kis észrevételem, szerintem ha a szerelmed mélyül, akkor elég ha azt írod, (a hol kérdésre válaszolva), hogy belül. A belülről nem szerencsés mert az más kérdéseket is felvet, leginkáb a mi? kérdés kezd zavaróvá válni, mégis maxolom, mert annyira kedves h tetszik
Kedves Miki!
Köszöntelek olvasóim között…
Köszönöm a véleményed és értékelésed…
Majd átgondolom a javaslatod…
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
Toni tökéletesen leírta azt, amit én is mondhatnék Neked. Más oldalról nézve, egy versírónak mindig van szerelme, néha kettő. Amikor a másik elhagy, az első felerősödik.
Mindig jön másik, ha engeded és kinyitod azt az ajtót.
Versedhez gratulálok!
Szeretettel ölellek:
A.Adrienn
Kedves Adrienn!
Nagyon örülök Neked!
Köszönöm a véleményed és értékelésed!…Ölellek: Lyza
Drága Toni!
Eszem ágában sincs inni!…
Utálom még a szagát is!…
Nagyon köszönöm a szép idézeted…
Csak tudod, ki van írva: Kedves utasok! Az ajtók záródnak!…:)
Bejutni meg már nem lehet…hiába nézi az ember…:)
Szeretettel: Lyz