"Könnybe mártott tollal" kéne írni:
szívünk kemény, nemcsak két kezünk;
nem tudunk a mások baján sírni;
nem fáj, mikor magunk vétkezünk.
Háborúból háborúba mentünk.
Egyikünk se jobb a másiknál.
Kiábrándult egész nemzedékünk;
iramot már csak a pénz diktál. –
Küzdeni-bízni, mégis, érdemes:
még ha érdemnek senki se nézné,
akkor is légy jó és becsületes:
"a jövő a béke emberéé".
7 hozzászólás
Kedves József!
Látom, nem most készült a versed, amely azt vetíti elém, hogy hazafias érzelemmel írtad meg minden sorát. Nagyra értékelem, hogy a hagyományos versformát választottad, szép magyarsággal írod a versedet. Versednek talán az utolsó sor utolsó szava kissé erőltetett. A versed mégis tetszett.
Üdvözlettel: Kata
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást! Üdvözlettel: Á.E.
(Megjegyzés: az idézőjelbe tett szövegrészek idézetek. Az első sorban John Wesley-től, az utolsó sor a Bibliából.)
Szépnek találom a versedet. Tetszik az optimista kicsengés, de tőled nem is várnék mást:)
Üdv: Colhicum
Köszönöm szépen az olvasást és a hozzászólást! Üdvözlettel: Á.E.
Már írtam, hogy tetszik és egyetértek a gondolattal.
Tetszik a vers címe. Régen olvastam már ilyen verset.
Ági
Köszönöm az olvasást, hozzászólást! Üdvözlettel Á.E.