Elmentél, elhagytál, hiába várlak,
Hiába sírok, az ajkad megfagyott.
Itt hagytad zaját a lenti világnak,
Most melletted állnak az angyalok.
Hiába zokogok, te nem beszélsz már,
Szemed lehunytad, rég nem felelsz.
Bármit kérdezek, te csak alszol,
Konokul hallgatsz, és nem felelsz!
Hiába minden, te nem beszélsz már,
Hiába hullik könnyem zápora.
Itt hagytál gyáva, egyedül maradtam,
Hazád most már a lelkek otthona.
Sírhatok, zokoghatok, őrjönghetek,
A halál tőlem elszólított.
Nem jössz vissza soha többé,
Előtted állnak az angyalok.
23 hozzászólás
Csupa fájdalom és vád a fájdalom miatt.
Kemény vers
Köszönöm András, jól gondolod!
Üdv: Kankalin
Ha rajtuk múlott volna, még ma is velünk lennének. Talán az idő enyhíti a fájdalmadat, kedves Kankalin. Legyen béke a szívedben, a lelkedben!
Rumcájsz
Köszönöm, Rumcájsz! Sokat segítesz ebben!
Kankalin
Nagyon tetszett,ez a csodalatos alkotasod.Szivembol kivanok,sok boldogsagot&jo eleterot&kedves szeretetteljes eveket,hogy meg sok szep alkotasod szulethessen & atadhasd a vegtelennek.Szeretettel,a messzi tavolbol…
Köszönöm, Sankaszka, igazán kedves tőled! Ha csak egy része teljesül a jókívánságoknak, már az is boldoggá tesz!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ez egy gyönyörű vers, őszinte elismerésem. A legutolsó versszak szívszorongató. Ha már anygyalok, nagyon boldog karácsconyt így még éppen utólag. 🙂
Üdvözlettel, és köszönettel: Szabadlélek
Köszönöm neked! Már nagyon régen született ez a vers a többivel ellentétben. 14 éves koromban. Azóta sajna újra aktuális lett, de emésztem. Neked is békés ünnepeket kívánok!
Üdv: Kankalin
Fájdalom és vád!! De emlék is, rengeteg, sőt félelem, rettegés a percektől, az óráktól a napoktól és éjszakáktól-ami csak lassan csitul,ha egyáltalán csitul. Ez egy nagy kiáltás, ami szól mindenkinek és senkinek sem! De aki akarja, az meghallja! Én biztosan hallom!ruca
Ez a fájdalom 14 éves koromban ért. Egy olyan ember távozott hirtelen az életemből, aki az akkori viharos gyermekkorom mellett stabil támaszt adott, megmutatta az utat. Amikor elment, én zuhantam a nagy homályos és fekete feneketlenségbe. Nem gondoltam, hogy "deja vu" átélem ezt később, és sokkal súlyosabban. És pontosan tudom, hogy hallod!
Ezt köszönöm!
Szia: Kankalin
Szomorú,szép vers, benne a feldolgozatlanság szülte szenvedéssel.
Szia Timi!
Jól látod, tényleg akkor nem tudtam feldolgozni, még túl fiatal, 14 éves voltam.
A közelmúltban sajnos újra aktuális lett, ezért tettem fel ide.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Üdv: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szívszorító, szomorú vers!Tisztán érezhető a fájdalom.Igazán szép vers!
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Bizony, szomorú. 14 éves koromban írtam, ez az első, s talán az egyetlen, ami régről megmaradt. Azóta jó sok év szaladt el mellettem, de a témája nagyon aktuális. Most újra elolvastam, az érzések csak mélyültek bennem.
Köszönöm, hogy itt jártál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon mély vers. És ezt 14 évesen írtad? Komoly, érett személyiséget feltételez. Hihetetlenül átjött, s igazad van, sajnos át kell élni újra meg újra…
Üdv,
A.
Szia A.! 🙂
Bizony, ezt 14 évesen írtam, mert lelkileg megzuhantam akkor, tán először. Volt egy kedves tanárnőm, aki önmagát látta bennem, aki az egekig juttatott, aztán azon a május 13-án pénteken, tüdőembólia végzett vele váratlanul, 37 évesen. Akkor nyolcadikos voltam, egy hónap volt a ballagásig. Azóta sem dolgoztam fel igazán.
Miatta választottam az orosz szakot, hogy általa kijelölt utódjaként emléket állíthassak neki.
Nem ez az egyetlen versem abból az időszakból, de csak erre emlékeztem, méghozzá kristálytisztán. Minden gondolata belém ivódott, mert életem egyik legnagyobb vesztesége volt ez. Regényt írhatnék valamiféle "árvácskáról", mert az voltam akkoriban, és nem kicsit…
Szia Kankalin!
14 évesen ilyen verset írni szerintem nem semmi.Azt írod akkor még nem tudtad amit most.
Nem tudom pontosan mire gondolsz, de sajnos sejtem…
Szeretettel: Ági
Szia Ági! 🙂
Több verset írtam akkoriban, de nincs nyomuk, viszont ennek az egynek van. Talán azért, mert belém ivódott. Írtam a versről az előbb, ha érdekel a története, elolvashatod. 🙂
Valóban, akkor még nem tudhattam, hogy a Tanárnőnél sokkal nagyobb trauma is ér majd valamikor. Ezért jeleztem, hogy "deja vu". Egyértelmű, hogy az újabb veszteségre gondolok, amikor egyszerre veszítettem el férjem, gyermekeim apját és a zenésztársam egy személyben. Azt hiszem, ez elég nagy csapás, azért méginkább, mert mindhárom szerepben hihetetlenül tökéletes volt.
Nem tudom, hogy erre gondoltál-e. Én elég sűrűn teszem. Minél jobban telik az idő, annál inkább hiányolom, ez a vers pedig tényleg előrejelzés volt akkoriban.
Köszönöm, hogy itt voltál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
… Marika néni segítségével versenyeket nyerhettem, tartást adott nekem és kicsinyke önbizalmat. 🙂 Ha rangsorolnom kellene tanáraim, mindenképpen Ő lenne az első, és itt bocsánatot kellene kérnem SZIM és Bozzay Tanár Úrtól, mert bizony Ők is tettek le az asztalomra.
Szerintem erről írnom kéne, mert tanulságosan gyönyörű. 🙂
Na, most már befogom… örülök, hogy elolvastad, köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Az ünnepek környékén elolvastam jó-pár versedet. A költészetedet mindig is csodáltam, nagyra tartottam, ám a számomra eddig ismeretlen versek, most csak fokozták ezt az érzést. A verseid által emberileg is közelebb kerültél hozzám, és ebben a mivoltodban fokoztad a fokozhatatlant. A színtiszta tisztelet legmagasabb fokára léptél előttem. Kívánom, hogy az elkövetkezendő életed hozzon annyi gyönyört, amannyit a verseid hoztak nekem, találj olyan szintű örömöt és megelégedést, mint amennyit én kaptam a verseid által.
Tiszteletteljes szeretettel:
Millali
Szia Millali! 🙂
Ez a vers a legféltettebb kincsem, mert tinilány voltam akkor, amikor az akkori legnagyobb fájdalmam által megszületett. Így gondolkodtam többezer évvel ezelőtt. Most sincs ez másként, csak azóta eltelt néhány évtized, sűrűsödtek az események. Akadtak látszólagos győzelmeim, és próbára tettek a valódi veszteségek (ez utóbbi túlsúlyba került).
Születtek új dolgok, amikben hittem. A szél elsodorta őket, legalábbis azt hiszem, mert nem érzem virágillatos közelségüket.
Fogok még írni… majd valamikor.
Nagyon köszönöm azt, amit megfogalmaztál, mert abban erősít, amiben a leggyengébb vagyok. Ösztönöz a felkapaszkodásra.
Egyébként az egészben az a legtiszteletreméltóbb, hogy a legjobbkor dobtál mentőövet, és erről nem is tudsz. 🙂
Köszönöm. 🙂
Én is tiszteletteljes szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szíyszomorú vers! Átélem százszorosan…sajnos.
Szeretettel: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Gyereklány voltam még a múlt században, amikor megszületett ez a vers. Sajnos szomorú az apropója.
Azóta is ez az egyik kedvencem (ha szabad ezt megjegyezni), mert kitört belőlem amiatt, hogy mélyen tisztelt tanárnőm által elveszítettem azt a támaszt, amit abban az időben kaptam. Mindig hitt bennem, felkarolt, terelgetett. Csak 37 éves volt, no meg az egyik példaképem is.
Hirtelen halála megrázott, sokáig azt az utat követtem, amit ő is bejárt, nekem is szánt. Miatta választottam az orosz nyelv rejtelmeit, mert ő volt az orosz tanárnőm.
Soha nem felejtem el, belém írta önmagát, tanításait, intelmeit, de ennél sokkal többet is.
Köszönöm, hogy elolvastad. 🙂
Szeretettel: Kankalin