nézz fel papa, rám.
kezemben a bögréd.
csokoládét melegítettem,
abból, amit nekem adtál.
jó forró, finom.
kilötykölöm. a fehér ruhámat a
nagyi kimossa majd.
levetkőzöm meztelenre,
egy bögrével a kezemben
állok előtted, papa. sírok,
a csoki tetején a tejszínhab.
mögötte a tükörképed.
megnyalom a tükröt.
nyögök egyet, s te
meghaltál.
4 hozzászólás
Kedves István!
Húú, sokkoló a csattanó része, kísérteties, a jó a rossz dolgokkal van együtt, és ettől élvezetes a vers, még ha ez morbidnak is hangzik most. Totál levettél a lábamról vele, egyszerre volt reális és fikcióval teli az egész. Jihhhhááá!
Grat,
Réka
Köszönöm Réka. Nagyon jól esett, tényleg.
Őszinte, kedves és bájos, ezért írok, hogy ilyet kapjak.
Köszönöm még egyszer.
István
Nagyon érdekes volt, beszorult a gyomrom, filmszerűen pergett, és a fájdalom többszintű megjelenése erősen hatott rám.
aLéb
Köszönöm aLéb. Régen kaptam tőled hozzászólást, más oldalakról, de most nagyon jól esett.