Egy kései szerelem története.
Eszencia.
Valami jó kezdés kellene…
Életem homokórájában méltóságteljesen csorog lefelé az aranyló homok.
– ez sikerült, királygiccs!
Már a kétharmada lent is van, ekkor történt:
40 éve láttam utoljára,(most már alig) amikor szembejött véletlenül,(de jól megszervezve) velem.
Megdobban a szívem!
– előtte is így volt, és remélem még egy darabig dobogni is fog.
Megfogtam a kezét, …és mintha tegnap történt volna,… ma is megfogom.
Ilyenkor az a szokásos, ott folytattuk, ahol abbahagytuk, mintha tegnap lett volna stb.
Nem folytattunk semmit, mintha semmi sem történt volna, és ez így is volt.
Egy kis lendület kellene…
Kétoldali mosoly, séta, kavicsrugdosás, kéz a kézben, emlékszel (?), emlékszem, már akkor is,
Még akkor nem, de most már örökké, vagy még tovább!
A homokóra aranya gyorsan pereg.
Dolgos hétköznapok …
Szeretem, nem szeretem, imádom, retúr Nemecsek csupa nagybetűvel.
Diagnózis: kétoldali boldogság.
Harmónia: már levihetem a szemetet, fújhatom a kereket, és vihetném a gyereket,
ha nem lennének felnőttek.
Terhek megosztása. Ő az okos, én nyílván a szép, csak hát most már itt fáj, ott fáj.
Bevégeztetett.
A homokóra utolsó szeme is leért ……!
Haláli történet.
Happy end
Többet nem írok, mert kész a lágy tojás……
9 hozzászólás
Hú ez nagyon jó és eredeti szösszenet! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Ez az életem egy része.
Szia!
Jó a tagolása, a mondatok összefűzése, minden a helyén van. Remek alkotás.
Szeretettel: Rozália
Látom, egy élettörténetet írtál le. Nem a születésnél kezdődik, mégis valamiféle kezdetet kaptál el. Egy hibára azért felhívnám a figyelmed:
"…vihetném a gyereket, ha nem lennének felnőttek."> itt vagy egyes- vagy többesszám, de a kettő együtt sok.
Kösz, már akkor észrevettem mikor feltetettem, mert véletlenül a piszkozat ment el.
Tamás
Szia!
Most mit szóljak? Én már előző életemben sem hittem a reinkarnációban. A lágy tojást pedig kizárólag keményen fogyasztom, mert úgy szeretem. Esetleg rántva. Egyébként is a Ham and Eggs jut eszembe mindig, amikor azt olvasom, hogy Happy end.
Kéz a kézben szoktak sétálni parkban, ligetben, erdőben. Amiért rosszul olvasom a boldog véget, az nem azért van, mert rossz lenne a szemem, esetleg a szívem, hanem mert egyszer, réges-rég, túravezetőnkkel kiértünk az erdőből. Tehát nem voltunk az erdőben. Egy faluban találtuk magunkat. Szemben régi kiskocsma. Bement megnézni, hogy lehet-e enni is valamit ott, vagy csak…
Amikor kijött boldog mosollyal közölte: Gyerekek! Kétféle kaja is van Ham and Eggs, és sonka tojással!
🙂
Csak most találtam erre a kiváló prózára.
Nagyon-nagyon tetszik, kedvelem a stílusodat,
nem mindennapi !!!!!
Örömmel jártam Nálad.
Köszönöm,gyere máskor is.
Tamás
Tom! Öt tojásos mű!
Nem mondom percek alatt elszáll az ember életéből néhány perc.
Aztán kezdődik egy újabb szakasz, és így tovább…
Elnézést kérnék mindenki mástól, de mi így (is) beszélgetünk.
Gratulációm!
Szia, Sanyi