Üres szavak szállnak a szélben.
Mindez csak halk suttogás.
Régi, halvány emlékképek jönnek,
Aztán mennek gyorsan tovább.
Csak nézem, ahogy a könny pereg.
Le az arcomon hosszan, végig.
S talán egy élet, mire révben lesz.
Csak lassan jut el a célig.
Nyirkos, kimosott barázdát hagy
Melyben sok a kanyar, csalódás.
Megmutatja ki voltál, s aki vagy,
Még akkor is, ha néha fáj.
Keresed, kutatod, de nem találod.
Rossz korban születtél és helyen.
Rosszkor lelted halálod.
Mondják majd egykor, csendesen.
2 hozzászólás
Az utolsó versszak igazán szép.
Tetszik a vers, de azért remélem hogy én jókor születtem, jó helyen.
Az ember, ha elkenődik talán egy kicsit mindig így gondolja.
szia
köszi :), h olvastál :)meg a hsz-t is