Karácsonykor

Az óév hozzám menekül,
kemence torkából árad felém,
izzó parázstól sül
ropogósra a kalácsillatú remény.
Kisded emlékek szíve dobban,
tűlevelekkel üzen
újra a havasi táj,
szinte karnyújtásnyira,
csilingelő lovakkal
tovasiklik a kocsiszán.
Sivár lelkem
szerelem szomja,
áldott imádkozás,
adventi gyertya
imbolygó fényénél
beteljesül a várakozás.
Orgona hangján,
millió szívből
megannyi óhaj
égbe száll,
ha énekre nyílik
kitörő örömtől,
sok piciny gyermekszáj.