Ne kövezzetek meg, asszonyok,
ti, akikért sokszor vágyakozom,
az éjszakák sötétjében
forogva vánkosomon.
A gyermek, ki voltam, férfi lett,
igaz szerelemre vágyok,
ne kövezzetek meg, asszonyok,
ti vagytok a vágyak, az álmok!
Ne kövezzetek meg
By Békés Péter
4 hozzászólás
Ez szép, őszinte vallomás…
Az igaz szerelemért még senkit sem köveztek meg, előbb utóbb megkapod amire vágysz. Nagyon szép vers lett. 🙂
Üdv.: Hópihe!
Ügyes! Úgyhogy egye fene, elteszem a köveimet egy alkalmasabb időpontra, alkalmasabb személynek! 😛
Nem hiszem, hogy meg kéne… :)))))))))