Levegőben

Papíron egészen pontosan számon van tartva, hányadik ugrás is pontosan, a fontos az amikor egy kerek számhoz érnek.
Ez jelenti azt ,a kiszámíthatatlan veszély mindig ott leselkedik, de eddig ép bőrrel megúszták. Mindent feledtet ez az öröm.
Hatan egy összeszokott csapatot alkotnak. Mindenkinek a saját stílusa lép életbe amikor elhagyják a gépet.
A megfelelő pillanatban nyitják az ernyőt, manővereznek a levegőben, játszanak, különböző mutatványokat csinálnak.
Amire ügyelni kell, az ott lent a fekete lyuk. Annak még a közelébe sem jó merészkedni.Sokan eltűntek ott, abban a tátongó
körbe, onnan még nem került ki ember sem élve,sem holtan. Nem mert oda lemerészkedni ember.Szóbeszédek mondák sorozata
kelt életre.Történeteket meséltek ,és bizton állították igaz minden szó, ami nem volt rémségektől mentes.Gonosz törpék, félelmetes
állatok, emberszerű lények,vérszívó óriás denevérek szerepeltek a repertoárban.

Az öltözőbe hangos tanakodásra lépett be Sára.
-Sziasztok! Mi ez a hangzavar? Süvít a szél és mégis túláradja a hangotok!
-Szia! Hát éppen ez az-felelte Péter.
-Azon tanakodunk ekkora szélben érdemes -e megkockáztatni a mai ugrássorozatot?
-Bár minden nap számít mégis előtérbe kell helyezni a biztonságot.
Mindannyian tudják a jubileumi parádé hamarosan itt lesz, a legjobb formában kell lenni, nyújtani a legkiemelkedőbb teljesítményt.
Ehhez pedig elengedhetetlen a mindennapi több órás gyakorlás.
Sára is tűnődött idefelé az úton, amióta ejtőernyőzik, még ekkora szélvihar nem fordult elő.Számított arra, és nem is lepődött volna meg azon,
ha az öltözőbe érve egyedül találja magát.Ilyen időben még a kutyát sem verik ki a házából. Ennek ellenére mindenki ott volt.
-Várjunk türelemmel egy órát.-javasolta Ágnes.
Ő az óvatosságról volt híres. Csak akkor szólt hozzá egy adott témához, amikor elhatalmasodni látszott a káosz,az egyetnemértés.
-Egy óra alatt változhat minden.A vihar elvonul és gyakorolhatunk akár estig.-nyugtázta.
-Néztem a meteorológiai jelentést napokig szelet, esőt vihart jósol.Így fogunk gatyázni napokig?-csattant fel Gábor.
Forrófejű emberként a csapatban hangadó szerepet tölt be, nehéz eltéríteni attól amit egyszer a fejébe vesz.
-Majd legfelljebb úgy járunk mint a viccben egy-egy átfordulás alkalmából meleget érzünk a nyakunkban.
-Mit sz.rozunk? Éljen a kaland!-kuncogott Teca.
Mosolygós vidám lány,előfordult már,hogy temetés alatt röhögőgörcs jött rá, és minél jobban akarta türtőztetni magát annál inkább
fuldoklott a nevetéstől.
-Mi lesz akkor, ha a szél a fekete lyuk felé sodor bennünket, és beszippant az átok?-Szólalt meg Bence.
Ő igazából nem akarta sosem ezt a sportot, a szülei erőltették rá. A mai napig minden alkalommal mormol valamit, nem tudni
az ősét szidja,vagy fohászkodik azért szerencsésen Földet érjen.
-Mi lesz? Hamm bekap!-ragadta meg Péter a karját.
Ettől Bence akkorát ugrott ijedtében mint egy zerge.Szinte látható volt az arcán, már a fekete lyukban küzd az életéért gondolatban.
Péter a csapatkapitány.Az ő feldata az érveket meghallgatva ésszerű felelős döntést hozni.Lassan felált és szót kért.
-Figyeljetek! Mindannyiotokat végighallgattam, igyekszem kedvező megoldást találni.Tudjuk egy-egy ugráskor mennyi veszély
leselkedik ránk.A gép elromolhat, nem nyílik ki az ernyő valami ürügyén,rosszullét következhet be.Ki gondol akkor abban a pillanatban arra
Mi lenne ha…? Egyikünk sem.Sok esetben a lélekjelenlétet tudjuk csak segítségül hívni ez a reflex. Minden gondolkodás nélkül cselekszünk.
Sikeresen kipipált megoldott tény. A szél olykor jóbarát, olykor ellenségessé válhat.Most ,mint ebben a pillanatban is kiszámíthatatlan, ez bizonyos.
Kiben? Miben bízhatunk? .Elsősorban csak saját magunkban. Ismert a cél.Jelen esetben a jubileumi ünnepen megörvendeztetni sok-sok látogatót,
magunkat,hiszen egy ugrássorozat azon részéhez érkeztünk, ami nem sokunknak adatik meg.
Csapat vagyunk, kivételesen jó csapat.A csapatversenyeken sikerült sok díjat elhoznunk.Magunk mögé tudni keményebb jobbnak hitt ellenfelet.
Egységben az erő.A mai napon a fegyelem a kritikus időjárásra való tekintettel, méginkább érvénybe lép.
Viszont ugrani fogunk!
Ma egy olyan kivételes alkalom lesz újat fogunk tanulni.
Síri csendben figyelte mindenki Péter szavait.
-Nem engedjük el egymás kezét.Semmikor, semmilyen körülmények között.El fogom mondani a feladatot miképpen fogjuk végrehajtani.
A lényeg nem engedjük elegymás kezét. Itt bárki ha vét, szétesik az egység,és végzetes lehet.
-Mi történik akkor, ha a fekete lyuk beszippant?-kérdi alig hallhatóan Bence.
-Gyomorrontás ott lent a főbérlőknek-Kuncog Teca.
-Beszéljük azt is meg , miként cselekszünk, hiszen fontos a stratégia, mert úgy kilábalhatunk a bajból.-vélekedik Ágnes
-Csak van annak a lyuknak alja?Majd alkotunk egy létrát,és hipp-hopp felkapaszkodunk egymáson.Nem nagy cucc!-harsogta Gábor.
Sára nem szólalt meg, csak az ablakon át kémlelte az eget.
Péter elégedetten tekintett végig társain, majd megszólalt.
-Köszönöm! Ezt vártam.Ezt vártam el tőletek semmiképpen nem a megfutamodást.A pánik a kétség bennünk él, ez természetes.Leküzdeni csak úgy lehet,
ha teszünk ellene.Gyakorolni lehetetennek tűnő helyzetekből kiutat találva nyerni. Mi kell hozzá? Bátorság, elhivatottság,bizalom a másik iránt, és erő.
Sára hunyorogva nézett az abalaküvegen át.Azon kapta magát,cirógatja a nap egyik sugara a másik után.Felugrott, majd elkiáltotta magát.
-A fenébe azzal a fekete lyukkal,hát nem látjátok kék az ég, a szél nem csavarja a fákat, megtorpant.
-Gyerünk!
Majd szinte egyszerre felugrottak magukhoz kapták felszerelésüket beszálltak a gépbe.A fellegekben a kiugrás után a verőfényes napsütésben egymás
kezét fogva lebegtek boldogan. A fekete lyuk sehol sem volt.
Péter a gépet Észak helyett Dél feléirányítatta.Sosem tenné ki csapatát akarattal veszélynek.Ha viharban gyakoroltak volna akkor is messzi Északtól.
Megbizonyosodni viszont jó volt arról, mi az egység.Legszivesebben most ő szegte volna meg a szabályt, de csak egy pillanatra.
Azért hogy egyenkénr kezet szoríthasson társaival.De ott a levegőben…?

–