A madarakról

A madarak. A madarak mindent tudnak. Ők ennek a Mátrixnak a titkosügynökei, az álcázott felügyelők. Felülről szemlélnek bennünket, és magasról sz@rnak a fejünkre. 🙂
Olyanok akarunk lenni, mint ők. Repülni akarunk, szállni fel a magasba, valójában kontrollálni akarjuk nyomorult kis életünket, úgy ahogyan ők teszik.

Hitchcock jól tudta ezt, filmet is készített róluk. A trükkök mellett, sok valódi statisztát "szerződtetett", akik azt mondták: jól van, játsszuk el ennek az embernek azt, mintha mi csak buta madarak lennénk egy filmben.

De a hétköznapi dolgokban is, mi emberek hasonlítani akarunk rájuk. Csivitelünk, mint a fecske, éjszaka fent maradunk, mint a bagoly, vagy éppen korán felkelünk, mint a pacsirta, a különleges példányok köztünk is ritkák, mint a fehér holló, lopunk, mint a tolvaj szarka, elragadunk és ölünk, mint a sas, vagy a legyengült ellenségeinkből lakmározunk, mint a keselyű, kitaszítjuk védtelen vetélytársainkat, mint a kakukk, kiskirálykodunk egy szemétdombon, mint a kakas, durcáskodunk és pózolunk, mint a páva, dühösek vagyunk, mint a pulyka, vagy éppen kecsesek, mint a hattyú.

Isten a madarakat saját képére teremtette. Aztán kellett valaki, akin uralkodhattak, akkor megalkotta az embert. De egyes feltételezések szerint maguk a madarak alkották az embert.

Gondolj csak bele, ők bármikor ehettek a tudás és halhatatlanság fájáról.

Még csak fel se tűnt volna senkinek.