Az a mosoly, azok a szemek…
Mondd, mi kell még nekem?
Jön a mindent elsöprő szerelem,
Aminek a dalát már éneklem.
Megtaláltam végre a párom,
Igen, erre a Nagy Ő-re vágyom!
Hát nem látod?
Ő az én jövőm, amit valóra váltok!
Ha törik, ha szakad…
De a kitartásom nem lankad
És az aranyhalam a horogra akad,
Hiszen ezt Te mondtad magad.
Ne szökj meg, engedd el magad!
Légy enyém, tudom, látom rajtad,
Hogy Te is így akarod, ne tagadd!
Ilyen a szerelem varázsa, mikor magával ragad.
Az a sok bók…
Mondd, mire is jó?
Engem teljesen levettél a lábamról.
Talán el is olvadtam a látványodtól.
Vallomásom, amit már elrejteni nem lehet…
Már nem félek kimondani, amit érzek,
Ezért kimondom neked:
– Szeretlek!
Két karomba zárlak
És egyhamar el nem engedlek.
Csókjaimmal elhalmozlak,
Már szívembe véstelek,
Mert tiszta szívemből szeretlek! –
4 hozzászólás
Szia Eddie!
Látom, eljött érted a herceg hófehér paripán :-), ezt ki is írtad magadból. Kívánom, maradjon ilyen szép minden!
Gratulálok!
Üdv: Kankalin
Szia!
Reméljük így lesz, mert elegem van már a szürke hétköznapokból…lehetne már rózsaszín:)
Örültem, hogy itt jártál ismét!
Eddie
Szia!
Egyszerű, könnyen emészthető vers, de nagy erénye, hogy mindent kifejez.
Ahogy leírod a személyiségét, nagy a valószínűsége, hogy a szerelem beteljesedik.
Én szívből drukkolok neked!
Igen, színessé lehet tenni a világot, ha te is akarod!
Tamás
Szió!
Igen mostanában igyekszem érzelmesen, könnyedén kifejezni magam. Régebben bonyolúlt verseket írtam, amiket nehezen értettek az emberek, mára már enyhült a bennem levő feszültség és képes vagyok vagyis megtanultam "kifejezni az érzéseimet". Köszönöm, hogy itt jártál!:)
Eddie