2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Kibékülés

    Finta KataBy 27 hozzászólás1832 megtekintés

    Jobb lenne egymással kibékülni,
    mint veled örökké harcban lenni;
    szeretnék vízparton együtt sétálni,
    kéz- a kézben zöld mezőkön járni.

    Mesélnénk érzelmünkről egymásnak,
    eloszlatni vele nyugtalanságunkat.
    Hallgatva az erdő csendes susogását,
    felednénk életünk sok búbánatát.

    A madarak csivitelését figyelve,
    lágy szellő suttogna fülünkbe:
    félreértések elmúlnának köztünk,
    ha egymásnak nyújtanánk a kezünk.

    Mondd, édesem, mi bánt tégedet?
    Ha úgy érzed, hogy megsértettelek,
    nyugodtan szólj rám, megértem én,
    arcodon látom, valami nincs rendjén.

    Szemedbe nézve – mint egy kútban
    a sötét víz, oly mély a büszkeséged.
    Meghallanám mélyből is sóhajtásod,
    eléd raknám minden kívánságod.

    Ha akarod, lehozom néked még a
    sarkcsillagot is az égről – melengetlek
    napsugárral, rózsaszirmon ringatlak,
    csak szólj rám, mit tegyek érted!

    Forró kezembe vonom kis kezed,
    Hiába, küzdeni ne próbálj ellene.
    Mennyire szeretlek, elsuttogom Neked,
    hogy a karjaim közt pihenjél meg.

    Most már lecsitultan beláthatod,
    mindenkor jó vagyok én hozzád.
    Csak szólj nekem, mikor bánkódom,
    hogy elmúljon a mély bánatom.

    Share.

    27 hozzászólás

      • Finta Kata on

        Kedves Panka!

        Bizony, a mai zűrös világban az emberek hamarabb hajbakapnak, s a kibékülést is jó lenne megtanulni. Persze, könnyebb tanácsolni, mint megtartani a jó intelmeket.
        Köszönöm, hogy olvastad és értékelted a versemet.

        Szeretettel: Kata

    7. Névtelen on

      kedves Kata!
      Na ki mondja. A szív, az érzelmi szív, sohasen öregszik, amaz a másik, amelyikre írtad, hogy vérengző vagyik. Ha még mi a mi korunkban is ilyen szép szerelmes verset tudunk írni, nem igaz, csak tudsz, mert én nem tudok. De arra még én is emlékszem, hogy a szerelemben, mindig legszebb vol a kibékülés. Azok olyan pillanatok egy ember életétében, hogy talán sajnálja is, hogy olyan keveset veszekszik.
      Clairvaux-i Szent Bernát is ezt ajánlja evvel kapcsolatban:
      "Három dolgot ajánlok nektek, amiket életem során legjobb képességeim szerint megfigyeltem: kisebb hitelt adtam a saját véleményemnek, mint mások ítéletének. Nem lobbantam haragra a másoktól kapott bántások miatt. Senkit nem akartam haragra ingerelni, s ha mégis, amennyire tudom, kibékültünk. "
      üdv Tóni

      • Finta Kata on

        Kedves Tóni!

        Szép idézetet választottál. Bizony, mindig fontos a kibékülés (akár szerelmi vagy bármi más miatt történt az összezördülés), mert a harag rossz gondolatokat szül.
        Köszönöm, hogy itt jártál. (Voltál szemészeten?)

        Szeretettel üdvözöllek: Kata

      • Finta Kata on

        Kedves István!

        Nem szabad a haragot magunkban tartani, mert az saját lelkivilágunkra is kellemetlen hatással lehet.
        Ezért fontos a kibékülés, az ember mindjárt jobban érzi magát, ha nincs haragban senkival.
        Köszönöm a látogatásodat és az értékelést.

        Szeretettel: Kata

    10. Kedves on

      Kdves ata !

      Igen a kibékülés és a megbékélés . Nagyon fontos dolog. Szépen összeszedted a mondandóidat.
      Különösen ahogy végig vezeted a harag, és megbántódottságtól a megnyugvásig.
      Remélem hogy ő is érzi mindezt.
      szeretettel ölellek.Anikó

      • Finta Kata on

        Igazán kedves szavaidat és azt, hogy érdklődéssel el is olvastad, s értékelted, nagyon köszönöm. A versben – elég humorosan fölfogva az eseteket – megtörtént témát dolgoztam föl.
        Írtad: reméled, hogy ő is érzi ezt: sajnos, nem olyan volt a temészete. Egyébként is csak nagyon múltként beszélhetünk róla.
        Mint láttad, engem a láncversek mindig újabb- és újabb gondolatokat ébresztenek, ezért szeretek bennük részt venni. A Tiéd, mindkét utolsó – nagyon jó választás volt.
        Köszönöm a látogatásodat.
        Szeretettel: Kata

    11. Eddie on

      Szia Kata!

      Igazán jó verset olvashattam tőled, de mindegyik versedet nagyon szeretem olvasni. Meg szerény személyedet is nagyon kedvelem. Na, a kibékülésből sok jó szokott kisülni, például akkor jövünk rá, h mekkora barmok voltunk a másikkal:) Én hirtelen haragú vagyok, de ha 1 hónapnál tovább tart a haragom akkor az illető nagyon rossz fát tett a tűzre!:D Volt már rá példa, ,emg a mai napig tart…nem baj..lesz ő még olyan helyzetben, hogy megbánja amit művelt velem…de addig meg örüljön h van:))) Amúgy folytatodik az egyik versem…." Szőke herceg, kinek baja van…", ha gondolod olvasd el!

      üdv: Eddie

      • Finta Kata on

        Szia, Eddi!

        Aranyos, ahogyan írsz nekem, s örülök, hogy meglátogatsz. Tudod, haragdni nem jó sokáig, mert az bennünk is rossz érzést kelt. Természetesen vannak olyan esetek, amikor az embert nagyon mélyen, s netán gyűlölettel megsértenek, azt talán nem is lehet egészen megbocsátani, da az embernek legalább túl kell tennie magát rajta, legfeljebb az illetőt nem keresi, hanem inkább elkerüli. De a lelki békénkhez elengedhetetlen, hogy harag ne éljen bennünk.
        A jelzett versedet pedig el fogom olvasni, mindig megkeresem az írásaidat, amikor tehetem.

        Szeretettel: Kata

    12. Ligeti Éva on

      Kedves Kata!

      Jó is a kibékülés, amikor tisztázhatjuk ami bánt…A hirtelen harag, indulat kitérít a nyugalmi helyzetből. Lenyugvás után feltétlenül meg kell beszélni és nem szabad hagyni, hogy tüske maradjon bennünk. Jól érzkeltted a helyzete:)))
      Szeretettel: Éva

    13. jerrynostro on

      Kedves Kata!

      Azt mondják, a megbocsátás, a kibékülés isteni erény, és csak nagyon kevesen képesek erre.
      Ha mégis sikerül, az maga a csoda.
      Szépen összeszedted a vágyaidat ebben a versben, szívhez szóló és elgondolkodtató a költemény.
      Kívánom, hogy helyrejöjjön és a lehető legszebb legyen ez a kapcsolat.
      Gratulálok a vershez!

      Üdvözlettel: Tamás

    Leave A Reply