I. A megleckéztetés
Otthon csönd volt. Csak én voltam ébren. Anya, apa, a tesóm és a tesóm barátnője még aludtak. Egy tesóm van, tizenegy éves, négy évvel több, mint én. Akkoriban mindig idegesített: csapdákba állított. Éppen ezért, halkan és óvatosan osontam a fürdőszobába, hogy megfürödjek, ugyanis tegnap nem mostam hajat. Halkan elkezdtem mosni a hajamat, aztán becsukott szemmel nyúltam a sampon után, mert így is tudtam, hogy melyik flakonban van. Egy kicsit ráöntöttem a hajamra és azt mondtam:” Hú, eddig még semmilyen csapda!” Ám amikor kiléptem a törölközőkre, abban a pillanatban egy vödör borult fentről a fejemre, ami tele volt testápolóval. Nagyot sikítottam. Elég élesen sikítok. Abban a pillanatban odajött Anna, így hívják a tesómat, és jött a barátnője is Bogi. Csak tettették az alvást, a sikításomra vártak. A levegőbe ugorva belecsaptak egymás tenyerébe és nagy kárörömmel vigyorogtak. Erre már anya is beszaladt és apa is. Apa azt mondta: „ Ez elég csúnya dolog volt. Bogi most rögtön hazamegy!” Anna meg erre azt mondta:” Nem! Bogi nem fog hazamenni!” Mire apa: „ De haza fog menni!” Erre Anna:” De nem fog!” Mire apa:” De igen! Haza fog most rögtön menni!” És apa olyan szigorúan kezdett el nézni, hogy Bogi haza is ment. Anna elszomorodott. Így leckéztettem meg Annát apa segítségével.
II. A bosszú
Annának nagyon hiányzott Bogi. Egész délelőtt pityergett. Ezért kitalálta, hogy bosszút áll rajtam. Megjegyzem, vasárnap volt, a kedvenc napom. Azért a kedvenc, mert Anna ilyenkor nem szokott tervezni ellenem. De tévedtem. Amikor lementem reggelizni, Anna sütött éppen. Csokissüti! Nyami! Beleharaptam. Pfúj! Annyira rossz volt…! Megkérdeztem Annát: „Mi van a sütiben?” Azt felelte: „ Spenót,csoki, hús, víz és végül egy kis műzli.” „Fúj! Tudod, hogy ezek undorítóságok egy sütiben és én útálom ezeket!” „ Tudom-felelte Anna-direkt volt!” Ebben a pillanatban elfutott, én meg uzsgyi utána, vagyis elkezdtem kergetni. Felszaladtunk a lépcsőn, majd anyáék hálószobája volt a következő állomás. Az ajtófélfának volt erősítve egy kötél. Anna a kötelet átugrotta, én meg nem vettem észre, így elestem benne. Abban a pillanatban egy tejjel teli vödör pottyant fentről a fejemre. Most nem volt érdemes sikítani, mert anya és apa nem voltak otthon. Miért sikítson az ember, ha nem hallják? Ezért egy szó nélkül követtem Annát. Anna elszaladt az ágy mellett, én pedig hogy hamarabb utol érjem, átugrottam az ágyon. Ám akkor valahonnan, tejszínhab fröcskölte meg az arcomat. Ebben a pillanatban megjöttek anyáék. Elpanaszoltam nekik, hogy mi történt velem. „ Annának egy hét szobafogság tévé és számítógép nélkül!” –parancsolta apa. Így hát Anna megint pórul járt. Mondhatom, mégis ez volt a kedvenc napom.
III. Végre!
Elérkezett a hétfő, a suli napja. Én imádom, Anna persze nem szereti. Neki rosszabb jegyei vannak, nekem meg jók. Apa már elment a munkába. Anya még itthon van, ugyanis ő is a suliban dolgozik: angol tanár. Nagy nehezen odaértünk. Bementem az osztályterembe és ránéztem az órára. „ Jesszus! Mindjárt becsöngetnek!” Gyorsan átöltöztem és kipakoltam. Elkezdődött a tanítás. Az első óra matematika, a második tesi, a harmadik olvasás, a negyedik környezet. Szerencsére délutánra nem volt házi. Amikor hazaértem, az ajtót lábbal nyitottam ki, mert féltem, hogy Anna megint csapdát állított, vagy az ajtó mögé állva megijeszt. Úgy is lett majdnem, de mielőtt megijesztett volna, a fennmaradó lábammal egy kicsikét megrúgtam Annát. Nem nagyon fájhatott neki, szerencsére. Körülnéztem a házban és meglepődve tapasztaltam, hogy ezúttal nem volt semmiféle csapda.
IV. Sztár lettem!
Hétfő este eldöntöttem, hogy írok egy mesét. Meg is írtam és sztár lettem. A megírása két estémbe került. Aztán amikor elkészültem vele, apával beírtuk a számítógépbe és kinyomtattuk. Nemsokára megjelent egy könyvben, így hát tényleg sztár lettem!
6 hozzászólás
Aranyos történet, megmosolyogtató olvasni, de nem örülnék ha mindig úgy kellene hazamennem hogy a nővérem épp mit eszelt ki…bár szerencsére húgom van.:)
Kedves Lili!
Velem is ez történt amikor gyerek voltam. Az én nővérem is mindig csapdákat állított. Húsz év telt el azóta, de néha még most is meg-megtréfál. De ez csak azért van, mert nagyon szeret. Valahányszor bajba kerültem, mindig megtapasztaltam. A te testvéred, Anna, biztosan azért játszik így veled, mert nagyon-nagyon szerethet. Lehet, hogy ez téged gyakran bosszant, de vannak olyanok, akik így fejezik ki a szeretetüket, s nem a hizelkedéssel. Ezt ne feledd, s talán így már nem is olyan bosszantó a dolog. Egyébként nagyon szépen megírtad, s az is örvendetes, hogy a rossz dolgokat is igyekszel a magad javára fordítani. Szerintem: tényleg sztár lettél. Mert nekem az az igazi sztár, aki aki az élet minden helyzetében a szépet tudja keresni. Gratula.
Szereteettel: Kelemen
Szia Lili!
Nagyon aranyos ez a történet. Látszik, hogy a szüleid nagyon szeretnek benneteket, s az is egyértemű számora, hogy Annának is te vagy a kedvence. Csak így tovább! Mi volt veled eddig? Régen jártál itt. Ilyen sok a tanulnivaló?Képzeld, én most a kutyámról írok egy történetet – az öcsém szánhúzó kutyája lett ebben a nagy hóban. Egy hatalmas bernáthegyiről van szó, Bundásnak hívják. Ha befejztem, elküldöm neked.
Üdv, Péter
Kedves Lili!
Vártam már az új mesédet, örülök, hogy olvashatom. Jól sikerült, gratulálok!
Nekem nem volt testvérem, vagyis nem volt, aki így megtréfáljon, mint téged Anna. Ne hagyd magad! De azt is érzem az írásodból, hogy a tréfák ellenére nagyon szeretitek egymást.
További sikereket kívánok és várom az újabb és újabb meséket:
Balázs
Kedves Lili!
Nem akarok rosszmájú lenni, de az első részben túlontúl sok a szóismétlés, viszont a történet jó. Ha a szóismétlés hibáját kiküszöbölted volna, akkor sokkal élvezhetőbb lett volna.
Négyest akartam adni eredetileg, de a cselekmény miatt ötös.
A.í.: Faddi Tamás
"Miért sikítson az ember, ha nem hallják?" – ez már önmagában ötöst érdemelne! 🙂 Az én tesóm mindig be akarta fogni a számat, ha sikítottam, olyankor bele kellett nyalni a tenyerébe, csak akkor kapta el onnan 😛 – háborúban és szerelemben ugye mindent szabad 🙂 Írj még sok ilyet!