Te is kijárod az élet iskoláját,
S elhagyod a gyermek félszeg kisszobáját.
Tudásban és bölcsességben folyton gyarapodsz,
S egy modern kori ember ölt benned alakot.
De vigyázz, ha a kétely s mélabú fantomja föléd emelkedik,
Nincs más, mint az állandó veszély s kudarc, amely reád leselkedik!
Értsd meg, hogy Tőled függ ez a sokszínű valóság,
Melyben felváltva szerepel siker és csalódás!
Ne szegjék kedved a váratlan virgácsok,
Éltessenek inkább az új kihívások!
S ha elindul ellened az eltipró tank,
Sikítson fejedben e bátorító hang:
Létezik megoldás! Igen, van!
Sokan állítják, hogy a létezés gyötrelem,
Ezért fölösleges tett bármilyen küzdelem:
Ne is próbálkozz, az erődet kíméld,
Hisz minden kísérlet halálra ítélt!
Aki ezt mondja, csupán a jussodat igyekszik megkaparintani,
Egy rossz csaló, ki a saját háza táján képtelen takarítani!
Lehet ez a beszéd megnyerő vagy kedves,
Aki követi, egy reménytelen vesztes!
Intsd le az összes szánalmas ostobát,
Vedd fel a bőröndöt, s gyorsan lépj tovább!
Ha szem elől téveszted az értéket,
Terítsd ki a szíved, akár egy térképet!
Ha megkergül a világ, s mindenki tagad,
Te légy a kivétel, aki jó helyen marad!
Ne keseredj el, mikor nem kapsz meg egy állást,
S hosszú vándorlás után senki sem nyújt szállást!
Fojtsd meg a kígyót, mikor hízelgően sziszeg,
A könnyebbik út mentén semmire sem viszed!
A kísértés tárgya bár gyakran megnyerő,
Nem adhat annyit, mint a hit s a tetterő!
A depresszió fegyházában miért lennél rab?
Ahol ragyogó színek pompáznak, nem lehetsz vak!
Mert létezik egyensúly! Igen, van!
Igenis élhetsz úgy, ahogy szeretnél,
Csak nyisd fel a titkos aranyszelencét!
Miért hosszabbítod meg áldatlan büntetésed,
Amikor be kell töltened vállalt küldetésed?
Ne lopják el eszed a szélhámos reklámok,
Még rád kacsinthatnak az őszinte szempárok!
Megelégelted, hogy hazudik a látszat?
Az útvesztő végén megtalálod társad!
Van, akit a felszínes ismeret hidegen hagy,
Ő azért szeret téged, aki valójában vagy!
Mert létezik boldogság! Igen, van!
Élet Őrmester mosdatlan kezekkel, durván megmotoz,
Majd tőled minden féltve őrzött kincset mohón elkoboz,
Ráadásul istentelen dühvel, nyomban felpofoz!
Mégsem segíthet rajtad semmiféle vegyszer,
Az elvesztett javakat visszanyered egyszer!
Tiszta szándékkal, igazán akarod?
Ne késlekedj akkor, nyújtsd ki a karod,
Mert egy nap egész biztosan megkapod!
Csak el ne hibázd a döntő mozdulatot,
S elhozza a sors a kegyes fordulatot!
Néha azért adódnak megpróbáltatások,
Hogy megtudd, milyen éles a derűlátásod,
S azért olyan tragikus a végzet,
Hogy valóssá váljék az önképed.
A pozitív felfogás a harcra felvértez,
Az önpusztítás démona rögvest megmérgez!
Ezért soha ne hagyjon alább benned a hang,
Megállás nélkül kongassa a belső harang:
Létezik megváltás! Igen, van!
4 hozzászólás
Kedves Tamás!
Részletes elmélkedésed szinte egy tanulmány, és nagyon sok értékes tanulsággal szolgálsz azoknak, akik elolvassák a munkádat. Ezt az írásmódot értékelem, aki leírja mindazt értelmesen-részletesen, amit gondol, s nem csak vázlatokban, hogy gondoljon mindenki azt, amit ő akar.
Őszintén örülök, hogy olvashattam,
gratulálok a versedhez!
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Kedves Kata!
Én pedig őszintén örülök, hogy elolvastad.
Nem tartom nagyra a saját írásaim, de valamilyen okból ez az egy most közel áll a szívemhez.
Nagyon ritkán érzem, hogy valami értelmes gondolatot adhatok át az embereknek.
Úgy szeretném, ha éppen ezt a művem sokan elolvasnák, de sajnos a témája és a tartalma miatt csak keverskhez jut el.
Nagy örömmel tölt el, hogy te legalább elolvaszótad és véleményt írtál hozzá.
Jól esett.
Köszönöm szépen.
Üdvözlettel:Tamás
Nekem ez az egyik legkedvesebb versem Tőled. Tetszik benne a párhuzamos ellentétek váltakozatása, a pesszimista és optimista hangulat keveredése. A szóhasználatban is kettősséget érzek, hétköznapi szavakkal kifejezett erős, elsöprő érzelmek szivárványos színeinek kavalkádja. De számomra legtöbb ennek a versnnek a mondanivalója. Több párhuzamos folyamat ábrázolását olvasom ki belőle, ilyen aa gyermekkorból felnőtté válás folyamatának érzékeltetése, s születéstől a pusztulásig tartó végzet említéséig. Egy folytonos önfejlesztés és önbíztatás húzódik végig az egész versen. Érdekes, de valahogy Csokonai A reményhez c. versére emlékeztet érzelmileg. Nem tudom mi az oka. És bár az szerelmes vers ez pedig elmélkedő a hangulati szálak mozgatása miatt mégis közel érzem egymáshoz a két művet.
Kedves Angyalka!
Ezt a verset akkor nagyon fontos üzenetnek szántam, de sajnos az igazi hatása elmaradt.
Egy tartalmas összefoglalást akartam nyújtani az olvasónak az élet legfontosabb kérdéseiről, hogyan lehet harcolni eredményesen a kudarcok által okozott mélabú és életuntság ellen, hiszen magamat ismerve jól tudom, hogy iszonyatosan nehéz a lelkünkben egyensúlyt találni.
És bár a pozitív és negatív töltet tényleg folyamatosan váltakozik, én egyértelműen tüzelni szeretném az embereket, hozzásegíteni őket a vasakarat és az eufória eléréséhez.
Köszönöm, hogy olvastál, örülök, hog tetszett, és megtiszteltél kedves véleményeddel.
A Csokonai párhuzammal is egyetértek.
Üdv.:Tamás