Én és a tavaszi nagytakarítás (részlet egy agglegény naplójából)

– avagy, ismerkedés új állatokkal, és bevezetés a vegytanba –

Hideg, borús téli napok után épp a fotelomban kortyolgattam a nyomokban alkoholt tartalmazó üdítőitalom, mikor éktelen nyávogásra lettem figyelmes. De álljunk csak meg egy pillanatra!
Nincs is macskám! Odacsoszogtam az ablakomhoz és félrehúztam a függönyt.
Micsoda köd van kint gondoltam én. Ezek az időjósok sosem mondanak igazat. Kitártam hát ablakom, hogy megtaláljam azt a betévedt négylábút, s ekkor belém hasított a megvilágosodás nyila. Az a cica különleges. Megtalálható minden használati és használaton kívüli eszközömön, nem szereti a közönséges macskaeledelt, nem kuporodik le az ágyra, vagy az ölünkbe, s gyakorlatilag önmagát hizlalja fel. Normális esetben porcicának nevezik, na most én több kifejlett egyedet számoltam meg és láttam el chip-pel – csak, hogy el ne vesszenek- a betóduló napfényben. Végighúztam az ujjam a monitoromon, ami ekkor felpúposította a hátát, és elkezdett dorombolni. Ekkor esett le az ejtőernyős fatantusz, hogy az ablakomra is ráférne egy teljes generál, mert a látótávolság a kilincsig volt biztonsággal szavatolható. A valóság odakint van. Kimentem hát a konyhába még egy bátorságitalért. Ott egy tízpontos gyakorlatot mutattam be a múlt héten kiömlött olajfolton egy leszúrt rittbergerrel a végén. Az ott épp területharcot vívó hangyák és egyéb ízeltlábúak ovációval fogadtak. Miután az egércsapdát leoperáltam a gyűrűs-, és a kisujjam utolsó ujjperceiről elhatároztam, kitakarítom a legénylakást.
Hol is kezdjem?
A függönyökkel: a függöny a sarokban önállóan megáll, sőt néhány lépést már segítség nélkül is képes megtenni, ami nagy segítség nekem, amíg visszafúrom a karnist. A belőle távozó lé akár lehetne a sárga folyó is. Amint legalább háromszor kimostam, és lementem az alattam lakóhoz a formanyomtatványokat kitölteni, melyben elismerem, hogy beázás a lakásában az én hibám, kiteregetem az erkélyre. Hisz oly szépen süt a nap.
Haladjunk tovább, folytassuk az ablakokkal: az ablakok piszkosságának fokozatai: kicsit piszkos, piszkos, piszkos de még kilátni rajta, mocskos, és egyszerűbb kicserélni. A reklámokban sok jót lehet hallani arról, hogy milyen csodaszerek egy szempillantás alatt képesek eltűntetni a szennyeződéseket az ablakról, és már mosolyoghatunk is. Nos, a mosoly hervadt le az arcomról legelőször, mikor a negyedik csodaszertől is csak újabb harántcsíkokat kentem el. Ecet és újságpapír, ez lesz a megoldás. Amikor már majdnem a végén jártam és diadalittas arccal a következő teendőmön agyaltam, na akkor egy makacs foltot kezdtem el leradírozni, melynek eredménye az lett, hogy egy laza kézmozdulattal benyomtam az üveget. Hallottam, ahogy a cserepek és tok néhány darabja a földre hull. Engem az előbb oly jól rögzített karnis tartott vissza attól, hogy szárnyakat ne adjak vágyaimnak. Leballagtam, és miután meggyőződtem róla, hogy nem sérült meg senki összesöpörtem a maradékot. Legalább kiszelőzik a lakás, de hol találok egy üvegest? Találtam egyet, de amíg megérkezik addig sem fogok a babérjaimon ülni.
Gondoltam ágyat húzok. Miközben ráncigáltam át a franciaágyat a kisszobába, többen a körülöttem élők közül verték a bejárati ajtómat, a több emelettel feljebb lakók szerencsére csak a csövet a konyhában. Azt gondolhatták, lakást felújítok, de kérdem én, birkóztak már ők meg egyedül egy ekkora döggel? Miután kifárasztott az asztalos-kárpitos szakma eme neheze, hagytam az egészet a két szoba közti ajtóban, és csak az ágyneműt húztam le a paplanról és a párnákról. A lepedő alatt egy elfelejtett ötezres is a kezembe akadt. Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy már kivonták a forgalomból. Mielőtt felporszívóznék nekiálltam letörölni a port. Hát kérem a portörlés első íratlan szabálya az az, hogy ami leeshet, az el is törik. A nagyszüleim által nagy becsben tartott herendi, ami csupán két háborút vészelt át sérülésmentesen, a malacperselyem és még sorolhatnám. Nem is gondoltam, hogy ennyi lomot összegyűjtöttem már. Egy egyszerű két ismeretlenes egyenlettel meghatározható lenne a polcokon sorakozó tárgyakra időegység alatt lerakódott por mennyisége kilogrammban. Már majdnem készen vagyok a szobával, már csak porszívóznom kell. Miután az üveges szívózott velem, amikor sokallottam a kiszállási díjat, akkor azzal állt elő, hogy a jövő hétre még lehűl a levegő, tehát ha nem akarok ablak nélkül maradni, akkor fizessem ki a végösszeget. Én kénytelen-kelletlen kifizettem, de követeltem a számlát, melyet oda is adott, miután közöltem vele, hogy van egy adóellenőr ismerősöm. Üveges el, porszívó elő. Félórányi hasztalannak látszó küzdelem után a padló már fénylett – már ahol erősebben rányomtam- a dolog szépséghibája az az, hogy padlószőnyegem van. Kicseréltem hát a porzsákot. Egy bevásárlóközpontok által bőkezűen osztogatott nylontasakra, mert egyetlenegy újat sem találtam. Rengeteg kalóriát elemészt egy tiszta porzsákkal (nylontasakkal) rendelkező orosz gyártmányú Rakéta porszívó szőnyegpadlótól való felszedése. Ha nem húzom ki időben a falból a csatlakozót, akkor még az előttem itt lakó által leragasztott harmadik réteg szőnyeget is felszedi. A poratkáknak is lett egy jó napja, beszívtak. A fürdőszoba felé veszem utam. A különböző szanitereken különböző vastagságban terpeszkedik el a vízkő és a rászáradt fogkrém. Tekerem, forgatom, letöröm, és már majdnem föladom. Maradok a régi módszernél, ha az üvegen segített, itt is beválhat. Ecet a csodaszer. Igaz, két hétig a munkahelyemen tusolok majd, de megérte, mert volt nekem is pezsgőfürdőm. Elérkezettnek láttam az időt egy kávészünetre, s ha kávé, akkor cigaretta is (tudom rossz szokás, leszokni róla egyszerű, nekem már tízszer sikerült). Egy újabb állatot fedeztem fel! A hamutartó sündisznót, mert mint sok mindenre így annak tartalmának a szemetesbe való helyezésére is lusta vagyok. Volt már, hogy el is neveztem őt, két hétig volt társam Sára. Szürcsölve a forróra melegített kávémat döntöttem úgy, hogy meglátogatom a közeli háztartási boltot, mert a falon éktelenkedő zsírfoltokra (mindenhol zsír van, csak az ajtók nyikorognak) csak egy festés lehet a megoldás. Gondosan felírom, mi kell, és a cetlit odaadom majd az eladónak, mert leforrázott nyelvvel nehézkes megszólalni. Minden létező polcot, szekrényajtót és felületet sikerül megtisztítanom, már csak a padló maradt. Belegondolva abba, hogy milyen zsíros a padló, az összes fellelhető és megmaradt konyhai tisztítószerből egy olyan elegyet sikerül kevernem, ami a zsírt nem, de a PVC-t fel-, a légcsövemet pedig szétmarja. A katasztrófavédelem emberei még szabadidejükben is a háztömböt szellőztetik, s miután az összes lakó visszaköltözhetett otthonában, én meg már csak időnként szorulok oxigénmaszkra, megígérem nekik, hogy jövőre szakembert hívok.