s mire február utolsó reggelén a Nap feljött,
a vadászattól elment már egy életre a kedve,
mert látta kissé bőszülten.
ketten szaladnak őrülten
ki az erdőből, az egyik futva, a másik medve…
medvének
Szerző: Hangas mire február utolsó reggelén a Nap feljött,
a vadászattól elment már egy életre a kedve,
mert látta kissé bőszülten.
ketten szaladnak őrülten
ki az erdőből, az egyik futva, a másik medve…
7 hozzászólás
:))))) A mosoly a versnek szólt!
Csatlakozom!
Isten éltessen, Medve!
Aranyos kis szülinapi köszöntő, olyan Hangás.
Kívánok én is /itt is/ nagyon boldog születés napot medvének.
Öröm volt Nálad!!
hehe…. 😀
Köszönöm ezt a verset, meg minden jót (piros almát, mogyorót…)! Tetszik a poén, bár én egy másik véggel ismerem: az egyik jobbra, a másik barna 🙂
Ez most tényleg jólesett. 🙂
Még egyszer köszönet érte!
medve
(kritikát majd írok máskor, ma ünnepelek 😛 )
:))) Ez jópofa!
Gratula! A vershez, és az ünnepeltnek is! 🙂
Poppy
Kedves Ágnes, zsike és Poppy, köszönöm 🙂
Macikám, örülök, hogy jól sikerült a buli 😀
Hanga
Most jöttem rá, hogy ez egy majdnem-limerik. 🙂
Pusza,
Poppy
Nem tudom pontosan mi az, úgyhogy tényleg csak "majdnem-limerik" lehet 🙂
Hanga