Egy elzuhant, kietlen pillanatban,
sárba hullt a szó, a majd’ bevallhatatlan:
A menni kell! Repedt kapun, kihűlt kilincs…
Lehull a kéz, indul… szemébe’ semmi sincs…
Kopár a táj, kihalt vidék, nem hívja rég’,
Se hegytető, se büszke part, se messzeség…
Kivert kutyák gyanánt, az út porában,
bányamély magányban, megy csak egymagában…
Fagyott mosoly az arcokon, sötétbe hullt,
a megfagyott, a fájdalommal megfakult,
kilobbanó világ, lehullt virágos ág…
Kövült, hideg közönnyel, menni kell tovább…
18 hozzászólás
Hát igen, mindegy mi vesz körül, mennni, menni kell tovább. Grat. Jó vers!
Barátsággal Panka!
Panka kedves!
Köszönöm szépen, hogy jöttél, olvastál és szóltál hozzám. Kedvességed nagyon köszönöm. a.
A "menni kell tovább" ellenére érzek a versedben egy keserű, "tele van a hócipőm" félét is…. biztosan a "közöny" teszi.
Gratulálok a vershez!
Gy.
Gyömbér kedves!
Jól működnek a jelfogóid. Tele van valóban és nem csak a hócipőm. Örülök, hogy benéztél hozzám. Egyike vagy azoknak, akik miatt nehéz az indulás. a.
Van ott benned valami titok,rejtelem-csak villantasz
nekünk, de az maga a csoda!Elismerésem!
ruca
Na neeeeeeeeeeeeeee!
Azért köszönöm szépen testvér. a
Kedves Antonius!
Nagyon szomorú, kiábránultságot sugalló, de talán éppen ezért, vagy ettől, és persze a szép rímektől gyönyörű a vers. Nagyon tetszett.
Üdvözöllek: ferenc.
Köszönöm szépen Feri. a.
Kedves Feri!
Nem meglepő Tőled jó verset olvasni, én is ezt szoktam meg. Most sem csalódtam. Igazán remek vers! Gratulálok.
Üdvözlettel: Adrienn
Kedves Adrienn!
Erre a keresztelőre innunk kell egyszer.
Köszönöm kedves szavaid, értékelésed. a.
Kedves Antonius!
Már sokadszor próbálkoztam a véleményem leirásával, de valamiért nem ment át. Na talán most!
Nagyon szépet és szívhez szólót alkottál most is. Most valahogy úgy érzem, mintha rólam szólna. De azt hiszem ezt tudod miért érzem igy.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Hamupipő
Kedves Hamupipő!
Én köszönöm, hogy olvasol. Igen, értelek. a.
Érdekes véletlen, hogy pont most és pont erre a versedre "klikkeltem" rá. A kapu és kilincs képe mint villám csapott belém, s most itt lebeg elöttem.
Többet most nem tudok szólni, mert az csak elrontaná a pillanatot. Köszönöm!
Köszönöm szépen Ákos az érdeklődésed, a kedves szavaid.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Kissé lehangoló vers.Jó vers.A téma viszont falhoz vág.
"Kövült, hideg közönnyel, menni kell tovább…"
Jó lenne.Így tenni, élni.Nekem nem megy.
Üdv:Ági
Meg kell tanulni Ági.
Köszönöm megtisztelő látogatásod. a
Kedves Antonius!
A versed zseniális, örülök, hogy ráakadtam!
Barátsággal: Zsolti!
Bocsánat a figyelmetlenségemért. Köszönöm a figyelmed.
Üdv. a