Nagymama levele

Drága fijjam
hát hiába vártalak
Húsvétra
nem engedett az idegen föld
nem engedett a szolgálat
pedig mennyit imádkoztam
hogy könyörögtem
de talán Pünkösdre itthon leszel

hiába is sírok én érted
mégis így van ez jól ahogyan van
mert ha mostan jöttél vóna
akkor sokáig nem láthatnálak
így meg tudom hogy
hamarosan jönni fogsz

jönni fogsz te hogyne jönnél
én egyetlen Vidámságom

mostanság az háborgat engem
egyre szaporábban
a múltkor is olyan keveset szóltál
és még az éneked is megsoványodott
akár a húsod
mardos engem a féltés
szívemet is körülzárja lassan
jaj csak bajod ne legyen
mert azt nem tudnám elviselni
így is fuldoklok néha a sok vádtól
hogy olyan messzire vagy

te csak egyél fijjam még ha
rossz is ott a koszt
én majd imádkozom mindenért
és itt maradt emlékedet szentül
őrizem

csak arra ügyelj bárhogy is viselne
meg a sors ne tedd szóvá soha senkinek
inkább hálákat rebegj
mert nem illene hozzád se a siránkozás
se a szenvedés

hogy milyen kopár vót az életem
azt én fel nem panaszolnám soha a világnak
nem zúgolódom én
hiszen minden fájdalomért
minden nincsemért
itt vagy nékem te drága fijjam
és mert te vagy nékem
szégyelleném én a könnyemet

éjjel nagyapáddal álmodtam
hazajött a temetőből és szívszaggató
hangon dalolt az udvaron
nem nyughatik az ő ajka a sírban
akit annyit gyaláztak
az halottként sem tudhat pihenni
forgassad a szívedben az ő megalázott életét
és mindig azon igyekezz gyermekem hogy
vigasztalása légy te a szenvedőknek

édes fijjam
hát hiába vártalak
Húsvétra
de imádkozom én
minden este és minden reggel
imádkozom én délben is
mert tudom
Pünkösdre végre
itthon leszel.