Ott álltunk…..este…. Te a kezemben és Én a tiedben. Az este haladt, de nem tudtam tovább játszani a szerepet. Át akartam értékelni a világot Veled. Csak Veled.
Beléd kapaszkodtam, kicsit beléd is martam. Nem akartam. Nem volt bennem más csak indulat és sok-sok ismeretlen akarat.
Nem jelentesz nekem túl sokat, de fejemben néha csak Te jársz. Melletted gyermekkori emlékek. Szeretet. Jóleső harag. Szenvedélyes érzések sora. Csodálatos! Nem családi idill, nem mese, nem égő olajfestmény. Teljesen életszerű.
De az élet múlik, elhamvadsz Te és Én is. Újabb életek sora vár ránk. Az érzéseket messze-messze szórja majd az idő vas keze.
S egy perc múlva komoly lesz minden gondolat. Nincs több gyermeki szép-szerelem, nincs több robbanó lírai érzelem. Jégbe mártva felviszlek tudatom tört szikláira, onnan vetlek a mélybe.
Nem marad más csak a szeretet. Irántad is, de Nélküled.
S Te szinte csak egy fájdalmas anyai érintés maradsz.
Egy férfi vallomása egy másik nőnek
Szerző: gnűű
6 hozzászólás
Csak egy mosollyal jellemezné, hogy tetszett!
:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
üdv: Eddie
Nagyon köszönöm , két mosollyal is! 🙂
Gnűű
„robbanó lírai érzelem.” Nekem a robbanás és a líra nehezen fér meg egy kalapban. De lehet, neked nagyobb a kalapod.:-) a.
robbanó lírai érzelem?! 🙂
A kritikádban tényleg van valami!
De bárhogy is gondolkodok, nem tudok jobb kifejezést találni az érzéseimre, számomra ez lesz a megfelelő.
De azért nagyon jól esett, hogy megosztottad velem az észrevételeidet a kérdéses részről. Nekem fel sem tűnt volna!:)
Ebből is tanulhattam valamit.
Nagyon köszönöm!:)
Csodálatos!
Nagyon jo!