…behúzom ajtódat magam mögött halkan.
Még látsz eltűnőben, a nyárfasorban,
de már számba veszed féltett ezüstjeid,
majd könnyű sóhaj hagyja el ajkaid.
A réz garasok, – amit kaptam – csak azok…
(súlyuk alatt, lásd mégis, majd’ meghalok)
jönnek velem kis úton, s maradnak árván,
a legelső koldus előtt, egy tálkán.
12 hozzászólás
Szia at!
A fenébe is! Nekem is széjjelhagyott gyöngyeim vannak, ráadásul feketék és kopottak! Éppen tegnap gurultak szerte-széjjel.
Fájdalmas, de talán nem kellene meghalni. Hm…???
Na szépen vagyunk! Mit is írjak? Tudod te is, hogy jó a vers. Ezt akkor kihagyom.
Tehát mi marad? Élni kell! Mondom én, pedig semmi kedvem hozzá.
Örülök, hogy itt jártam, és nem kárörömmel írom, de látom, más is jár hasonló cipőben.
Szeretettel: Kankalin
(És bocsi, de muszáj pontoznom!)
Kedves!
Az ember soha nem olyan boldog és soha nem olyan boldogtalan, mint ahogyan gondolja.
Fejet föl, a problémát szépen, nagy ívben lépd át, (vagy rúgd félre a francba) és menj tovább.
Rövid ahhoz az élet, hogy szarságokon szomorkodjál.
Köszönöm, hogy olvastál, értékeltél.
Üdv. a.
Köszönöm at! 🙂
Nagyon is fönt a fejem! Magam sem hittem, hogy ennyire!
Normális nő már rég odébb rúgta volna azt a fránya problémát. Én nagyon nem vagyok az, talán mert megjártam a poklokat. Tényleg rövid az élet. Ezért nem megyek tovább. Arra nincs időm. Sajna olyan rövid az élet, hogy szarságokon kell szomorkodni, de nagy ívben átlépni rajta, és élvezni ami mögötte marad.
És olvasni foglak, mert érdemes! Köszi! 🙂 🙂 🙂
Szeretettel: Kankalin
Bölcsek vagyunk, határozottak, csípőből oldjuk meg a mások problémáit. Aztán, ha magunk zökkenünk meg, van, hogy tehetetlen, megzavarodott, kétségbeesett gyerekként viselkedünk. Mióta világ, a világ, az élet csatáit mindannyiunknak magának kell megvívni. Nekem, a válságaimban sokat segített ez a mondat: „’Ki másokat legyőz, erős. Ki önmagát, az hős.”
Üdv. a.
Nagyon szép, filozófikus hangvételű vers. Az az érzésem "Valakihez" íródott.
Így, vagy úgy, de tetszett.
Üdvözöllek: feri.
Ferikém, nagyon köszönöm megtisztelő figyelmed, értékelésed.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Talán sikerül újra beállnom a sorba, és gratulálnom a legújabban olvasott versedhez.
Igen, vagyunk néha úgy, hogy a gyöngyeink inkább csak kövek, vagy nehézségek. De a Te verseid, mindig gyöngyszemek számomra.
Köszönöm, hogy olvashattalak.
Szeretettel:
Hamupipő
Hamupipő kedves!
Örülök, hogy látlak, hogy érdemesnek tartod a firkálmányimat az olvasásra.
Megtisztelő figyelmed köszönöm. a.
Aki marad, számolja, milye maradt,
aki megy,megkérdezi magától:
kell nekem?…
remek Testvér,ilyet nyolc sorban
már régen olvastam!
grat:ruca
Elkényeztetsz Testvér.
Köszönöm szépen, figyelmedet, megtisztelő értékelésed.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Igazán szépen megfogalmazottnak érzem ezt a pár sort, a cím is nagyon jó hozzá szerintem. Köszönöm, hogy olvashattam, további jó alkotást kívánok!
üdv:
Zsuzsa
Köszönöm szépen kedves Zsuzsa a figyelmed, értő hozzászólásaid és megtisztelő értékelésed.
Üdv. a.