Én elfognám minden
– gondodat. –
Aranysálba szőném, s a
– gondolat –
Mely ébredne,hogy
– mi lesz holnap –
Üres falak között merengne,
– a fogyó nap, –
csöppnyi csöndjében.
Én letörölném minden
– könnyed.-
Az égre tűzném hogy
– könnyed, –
Eső formájában hulljon alá…
S fűszere legyen-e
– földnek. –
Lennék ajkadra szőtt nap,
– Egyetlen sugara. –
Hajadba csókot kócoló szél,
– Kósza fuvallata. –
S boldog lennék…
Melletted szét esnének a szavak,
Melletted ülni volna jó,
Írni az álmot melybe belevarrtalak,
S Közben halkan fodrozna a tó,
Érezni,hogy megfogan a tavasz,
S szívemben gyorsan olvad a hó.
2 hozzászólás
Kedves Lumos!
Szépen pörgő vers, a rímek is jók, bár nehezíti az olvasást a sok gondolatjel. Szabadna megkérdeznem, miért is van ennyi? Sok helyen értem, de néhol nem igazán. Ne haragudj értetlenségemért.
Az utolsó két versszak tök jó, hogy más formában íródott, ezzel is látszik, hogy elkülönülnek a többitől a gondolatmenetükben.
Gratulálok, megfogtál!
Üdvözöl:
Réka
🙂 formai megoldás lett/volt/van egyébként semmi más.