Ha békés, ha vihar terűl szét.
Az ébredő Nap pirosban, sárgában lopódzik,
A mező a virágtakaróban lustán nyújtózik.
A csörtető tenger kéken sziklát nyaldos,
Amaz dühödten veri a tajtékot.
Odébb zöld fák köszönnek, bólogatnak,
Piciny virágnak óvón árnyékot adnak.
Távolabb a legelésző birkanyájak gyapja,
A harsogó zöld, üde rét fehérségét adja.
A ringó légben, gágogó vadlibaraj szánt át,
Lent piperkőc fajd, táncával bűvöli a párját.
Mindez csodálatos! Ragyogó idilli képek!
Ember ébredj! Nyisd ki a szemed! Nézz körűl! Félek.
Egy belső hang élesen felsikít: vigyázz a mára!
Ellentétek szimbiózisa, egymáshoz hasonulása.
Légy okos! A mában bújik a holnap. A jövő!
Jelen mohó birtokosa, Ember! Létezik a jövő!
Csodálatos a Föld, gyönyörű az ég,
Ha békés, ha vihar terűl szét!
7 hozzászólás
Talán még nincs későn, hogy megmentsük a versedben lefestett idillt.
Nagyon szép lett! Gratulálok!
Üdv.: Hópihe
Kedes Margó!
Elmélkedésedben igazán szép szavakkal és méltón dícséred csodálatos Földünket. Én nagyon tisztelem a termésetet, a Földünk csodálatos tájait, kincseit, ahol nagyon jó élni, s igazán nem mindegy, mennyire vigyázunk rája, meddig csodálhatujuk!
Szép verset írtál róla.
Szeretettel: Kata
Kedves Hópihe és Kata!
Köszönöm,hogy nálam jártatok és hasonlóan éreztek.
Szeretettel: Margó
Nagyon szépen írsz, látom magam előtt a réten legelő birkákat, a csodát.
Kedves Margó !
Ezt a versedet választottam elsőként, igazán szép.Örülök, hogy közöttünk vagy,ráleltél erre az irodalmi portálra.Tartalmas szép időtöltést kívánok sok szeretettel.
Üdvözlettel:Sel
Kedves Györgyi és Selanne!
Örülök, hogy nálam jártatok és köszönöm szépen a pozitív értékeléseteket.
Barátsággal:Margó
Szépen írtad le a máért, a földért, a környezetünkért való aggodalmat.