Mennyi lecke kell még mennyi pofon ahhoz, tudjam elég!
Mosolyból, mit gyanútlanul szórok, segítő kezem mit nyújtok kérés nélkül
nem veszem észre, minden leomlik körülöttem, lelkem elég!
Hány rúgás kell még attól kit barátnak hiszek elesettnek látok,
közben saját nyomoromból, szorongva kiáltok, Uram segíts, ments meg
ne hagyd pusztulásom, tépj ki az enyészetből, tűnjön a túlvilági átok!
Iszapban állok, nyakamig ér a láp, közben ég felé mered kezem
nem segítenek, rajta állnak nyomnak a végtelen halálba, fulladok!
Saját ürülékembe fekve mocskot teremteve lelkembe, sarat eszem.
Szeretteim, kapják a semmit mit hiszékenységem teremtett életünkben,
ha jó vagyok, hozzám is csak jók lehetnek kiknek botot adtam kezükbe
lám nem így van, vért kaptam mely könny helyett csordul szemünkben.
Meddig még az ostoba bizalmam mely béklyót nem bokámra, nyakamra köt
evezve sárban egy kitalált eszmei mesevilágban meddig élek?
Tán ez az utolsó pofon, a hatalmas rúgás, mi most, a való világba lök?
Mint ganajtúró bogár, görgetem a mocskot, melytől lelkem üszkösödik
tudnám merre van bennem a fájdalom tépném azonnal ki, megrázva magam,
fájdalmakkal, csalódással mind pusztítanám, tanulva önön hibámból!-de létezik a kin…..ÉLŐSKÖDIK!
9 hozzászólás
Kedves Krisztina nagyon szomorú verset hoztál. Hát bizony az ember csak magára számíthat. Persze léteznek még igaz barátok, de egy pofon tőlük jobban fáj, mint egy idegentől.
Kéretik vidámabb verset írni, bár ezt épp én mondom, aki a hangulat embere vagyok.
Szeretettel gratulálok: Györgyi
Kedves Györgyi
Bizony, az fáj a legjobban, ha olyan rug belád, kiben bíztál, kin segítettél kérés nélkül…Hogy meddig fáj még?Sajnos anyagi és lelki vonzata van, mely a s kincseim, a családom rovására is ütnek…
Puszi:Kriszti
Kedves Nagy Krisztina!
Ilyen vers… Szinte hihetetlen, hogy valaki egy ilyen verset össze tudjon hozni! Oly' távol vannak egymástól a rímek, és mégis érezzük őket! Ez igen!
A.í.: Faddi Tamás
Köszönöm, a kedves hozzászólásod Tamás.Nagyon jól esett.Szeretettel:Kriszti
Szia Kriszti!
Fantasztikus ez a versed! Gratulálok!
Remélem a hangulatod hamar jobbra fordul!
Üdv.: Hópihe
Látod Pihécske, kicsi szentem az élet, egy vonással letörli a mosolyt az arcunkról…most várom, visszatérjen.Ölellek:Kriszti
Kedves Kriszti!
Verseden mély szomorúság, megbántottság vonul végig. Mégis szépen versbe tudtad szedni a gondolataidat, nem is akár milyen formában, mert elég nehéz formát választottál.
Félre a bánattal és a szomorúsággal. Próbálj belőle kilábalni, s a rosszat feledni!
Szeretettel: Kata
Köszönöm Katám.Tudod, ezeket a dolgokat, én csak így vaskos, tömör formába öntve tudtam megírni.Átmentek az érzéseim, és ez a legnagyobb dicséret egy tollforgatónak.Ölellek:Kriszti
Remek alkotás, Krisztina!
grat:ruca