Lomha levélnek
lobban a lángja,
porlad a parlag
pőre palástja.
Tombol a tavasz,
tél tovatáncol,
virágzó vesszőn
veréb viháncol.
Hallani hangját
helyi harangnak,
szendergő szöcskék
szerteszaladnak.
Darazsak döngnek
dölyfösen délben,
szúnyogok szállnak
szembe a széllel.
Zendül a zápor,
zúg a zenéje,
csendesen csordul
csorba cserépbe.
11 hozzászólás
Nagyon tetszik! Pedig általában nem szeretem az alliteráció túltengését, de itt nem zavaró. Szép dallamos, és még a mondandó se veszik el a "skandálás" alatt.
Üdv,
Poppy
Köszönöm Poppy!
Szia Laci!
Szép a versed, dallamos és a témája is jól megválasztott.Ha rimesen írsz ügyelj rá
ami nem mindíg könnyű, de fog menni mert ügyes vagy!
Üdv. GaZo!
Köszi szépen GaZo
Kedves Ildikó!
Nekem is olyan érzésem támadt, hogy ez egy levél, amivel búcsút mondasz valakinek. Jó a versed, persze, eléggé lehangoló.
Azonban nehéz az olyan búcsú, amikor ilyen könnyedén le tudunk mondani valakiről: "hozzád többé már nem köt semmi" – akkor talán nem is volt olyan nagy a szerelem, mert ha volt, akkor valami fáj, és a búcsú is fájna…
Szeretettel: Kata
Bocsánat! Az alábbit az előző vershez írtam. Nem tudom miért, de ide is ez jött be, pedig amit ide szántam, azt is másoltam – lehet, hogy azt nem vette be a gép.
A versedhez röviden: Nagyon jó a versed ritmusa, érdekes a témája is. Van érzéked a versíráshoz, gyakorold sokat.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Köszi Kata!
Szeretettel: Laci
Tetszik a versed 🙂 Ritmusos, vidám… szeretem 🙂
Üdv: barackvirág
Köszönöm Barackvirág!
Üdv.: Laci
Kedves László!
Micsoda jó kis alliterációk, gratulálok.
Üdvözlettel:Margó
Köszi Margó!
Üdvözlettel: Laci