Délutáni hűvös magány,
könyvespolc a szoba falán,
kopott könyvek, sárga lapok,
a világ most egy hátrahagyott
halk zúgás, fájó lárma,
beteg lelkek rándulása.
…..
Feljött a Hold, áldott magány,
kiürített teás pohár,
könyv a kézben, fénylő lapok,
most már tényleg itthon vagyok,
és nincs zúgás, nincsen lárma,
csak a világ sóhajtása.
10 hozzászólás
Ó, azt a bizonyos otthoni nyugalmat éjjeli
holdsütésben,könyvek között,csendben:nagyon
jól átjön a finoman szőtt sorokban!!
gratula:pdw
Kedves Zsuzsa!
Szép, ritmusos vers! Öröm volt olvasni!
A.í.: Faddi Tamás
Kedves Tamás!
igazán örülök, hogy öröm volt olvasni.:) Köszönöm a véleményt.
üdv:
Zsuzsa
Kedves Pdw!
Nagyon örülök, hogy érzékelhető a hangulat. Köszönöm a gratulációt, és hogy olvastad.:)
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Ez a versed is nagyon tetszett.
Egy délután, mikor még zsibong benned a külvilág zaja, de éjszaka jön a megnyugvás, a belső csend.
Szólj rám, ha hülyeségeket írok.
Igazán remek vers.
Üdv: József
Kedves Szhemi!
Nem, egyáltalán nem hülyeségek, hanem nagyon is jó meglátások.:) Köszönöm szépen a véleményt, dicsérő szavakat.
üdv:
Zsuzsa
Szia Zsuzsa!
Nagyon jó lenne ezt érezni! 🙂
Mindent kihajítani ami fáj, energiát csipegetni, csak azzal törődni, ami igazán fontos.
Jó lenne hallgatni ahogy sóhajtozik a világ. Nagyon jó lenne.
Szépen megfogalmaztad, gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Éreztél már ilyet Kankalin? Kívánom, hogy sok ilyen pillanatod legyen Neked is, mert csudajó.:))
Köszönöm a gratulációt és azt, hogy olvastad a versem.
szeretettel:
Zsuzsa
….és persze mindenkinek kívánok ilyet szeretettel.:)
Éreztem már ilyet, de mostanában valahogy nem jön össze -pont így. 🙂
Talán azért, mert egy kis izgalomra vágyom. 🙂
Néha előfordul, hogy félaléltan élvezem a magányt, de akkor a halk zúgás-morajlás zene formájában jelentkezik nálam.
Szem becsuk, fül kinyit, érzékek egekben, vér pezsdül, lélegzet eláll, aztán nincs zúgás, lárma sem, csak valami élet-sugalló zongora-futam, ami felkorbácsol, aztán elandalít. 🙂