Oltár előtt állsz, elmélkedsz,
Mi lesz vajon, ha elvégzed?
Megmártod benne késed,
Feketedjen be a véred!
Nemrég szeretted, imádtad,
De ő tört dobott utánad.
Könnyfoltok járnak nyomodban,
Síró lánytest karjaidban.
Az utcát járjátok kéz a kézben.
Eljött e nap, most kés a kézben.
Óvatosan idővel és térrel,
Előbb-utóbb bemocskolják vérrel!
Arcodat a könnyed mossa,
Innen már nem térhetsz vissza!
Elkezdted, fejezd is be,
A sorsodat teljesítsd be!
Kéz a kézben, kés a kézben,
Megfürödtél már a vérben!
Kéz a késtől, kés a kéztől,
Mindkettő mocskos a vértől!
4 hozzászólás
Szia Delfinke!
Nem mondom, hogy elkényeztetsz minket írásaiddal, nagyon ritkán jársz erre.
Pedig, akik régebb óta olvasnak, tudják, hogy milyen remek verseket írsz.
Ez a versed is nagyon jó. Mintha valami nagy csalódáson lennél túl, vagy éppen benne.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Kedves Szhemi!
Ebben sajnos igazad van. Tényleg nagyon keveset voltam fenn az elmúlt időben.De ez most változik.A kedves szavaidat nagyon köszönöm.
Üdv.:Delfinke
Nagyon-nagyon szomorú ez a vers.
Jól érzem, hogy ez egy segélykiáltásféle?
Ám mint vers nekem tetszik.
Kedves Hajnali szellő!
Köszönöm az értékeléésed és a kedves szavad.
Igen, mondhatjuk, hogy valami olyasmi akart lenni.
Üdv:Delfinke