Valamikor régen, őt útjára engedni.
Fájdalmas szívvel, jó utat kívánni.
Csendesen figyelni, hogy jut előre.
Bátorító szavakkal biztatni egyre :
– Ne add fel ! Menjél csak előre.
Bízzál magadban, hisz belőled csak egy van!
Majd szomorúan figyelni a csodát,
Amit már csak te messziről csodálsz.
Nincs már szüksége rád, hisz elért már mindent,
Csak ebbe te mentél tönkre.
Könnyező szemmel nézni a múltba,
Hisz ott maradt ő neked az álmaidban.
1 hozzászólás
Kedves Eliza!
Búcsúztatónak szánt szép verse tetszik, benne a fájdalmadat érzem.
Az utolsó szót – a helyedben így írmám: álmaidba', mivel az előző szakasz szavához így, jobban rímel!
Örülök, hogy visszajöttél!
Szeretettel: Kata