Önként-diadallal száműzöm magam ide, ahol…
Titkaimban hét lakatra zárom a tölgyesek mámorosan bódító, részegítő illatát.
Lépteimet megingathatatlan hűséggel őrzi erdőm puha, mohaillatú avara.
Rejtélyes, vadregényes ösvényeken, dús füvű smaragd tisztásokon, puha gyepszőnyegen gázolok önkívületben, lélekbe merülve, menekülten. Magamba szívom a vadvirágok kócos illatát. Süket, néma és vak vagyok.
Kétségbeesve, hangtalan-szűkölve keresgéllek a terebélyes, zömök törzsű faóriások között, a szirtek alatt megbúvó pataknál, üveges tekintettel sóvárgok a szemérmesen piruló völgybe. Sehol nem lellek. Létezel?
Barangolok az imádott ős-rengetegben, elveszett vagyok, pedig éppen azért jöttem ide, hogy újra megtaláljam eltévedt önmagam. Hasztalan.
Az ágas-bogas fák közt életet szomjúhozva kutatom azt a nemrég virágba szökkent csodát.
Köröttem felszabadult gyöngy-kacaj küld pozitív rezgéseket, de inkább fájdalmas zajként érzékelem.
Eszméletlenségbe borult elmém néhány kilométerre eltávolodik az egyre gyengülő verejtékes testtől. Nálad jár. Talán érzed, hogy itt vagyok. Bőrközel.
Itt jártam. Itt, ahol…
30 hozzászólás
Hm…erre nemigen lehet találni a szavakat. A feltételes módú vágyakozás és a jelen ambivalenciája.
Nagyon szép.
Szia Szkít!
Elképesztő, hogy miket találsz ebben a szösszenetben! 🙂
Köszi, hogy benéztél!
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin!
Gyönyörűt alkottál, szerintem több prózát kellene írnod. Van hozzá tehetséged. Ebben a rejtelmes erdőben teljesen kitártad a szíved. Nagyon szép, bár szomorú is egyben. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szia Panka!
Bevallom, mindig rájövök, hogy nem kellene írnom, mert mindenki félreért. 🙂
Hogy a rejtelmes erdőben kitártam a szívem, addig rendben. De miért szomorú?
Olyan kellemes emlékek jöttek elő amikor szétnéztem! 🙂
Na most elolvasom újra. :)…
Nekem nem szomorú, hiszen ott jártam, ahol… És elég szépeket gondoltam. 🙂
Köszi, hogy benéztél!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
"Kétségbeesve, hangtalan-szűkölve keresgéllek" pl ez miatt gondoltam, hogy szomorú.
De tényleg nagyon szép ez a prózád! S ha tényleg vidám voltál akkor térj vissza ide sűrűbben!
Barátsággal Panka!
:))))))))
Vissza is térek. 🙂 Ez csak egy rövid találkozás volt a völggyel. Hosszabbat is tervezek. 🙂
Ha szomorúnak érzed, az amiatt volt, hogy az idő kevés volt ahhoz, hogy mélyebben beleéljem magam. 🙂
"Itt ahol…" Te jártál, egy csodálatos hely lehet. Eltévedt önmagadat terelgesd a boldoság felé, hogy a gyöngykacajok a Te ajkadból guruljanak , és csillogjanak a fényben:)
Szeretettel:Mariatta
Szia Marietta! 🙂
Épp veled voltam online amikor ott jártam. 😀
Terelgetek, terelgetek…
Köszi, hogy bátorítasz! Szépeket kívánok neked is! 🙂
Szeretettel: Kankalin
szia Kankalin! Nekem is úgy tűnik , hogy szomorú ez a kis történet.Kétségbe esve keresgéled azt a valakit, de nem találod, ott ahol….. Gondolom ott ismerted meg.De most ez személy vagy egy virág?De az elméd nála jár, valakinél- akkor az személy lehet. Hát meditálok .Most elképzelem, ahogy az erdőben keresgélsz . De ha keresed biztosan meg is találod. Gratulálok :-)).
Szeretettel Nárcisz.
Szia Nárcisz!
Örülök, ha meditálásra késztet ez a szösszenet! Pontosan a gondolkodtatás volt az egyik célom.
Látom, azért rájöttél dolgokra, nem is kell válaszolnom. 🙂
Viccesnek találod, hogy az erdőben keresgélek ott, ahol…? Néha én is. Azt hiszem, most már ideje, hogy ő keresgéljen, s találjon is meg. Köszi, hogy elgondolkodtál! Talán adtam valamit ezzel a történettel. Gyere máskor is!
Szeretettel: Kankalin :-))
(A gratuláció a kitartásomra vonatkozik?)
Kedves Kankalin!
Bizony, az emlékek erdeje nagyon tágas és nehéz csak egy valakit keresni benne.
Nekem nem tűnik szomorúnak, inkább úgy, mintha valami szépet, egy régi szerelmet keresnél
ami talán újra éled, vagy szeretnéd.
Ha tévedek, hát, elnézést.
Tetszett az írásod.
Üdv: József
Szia Szhemi!
Tágas bizony, de aki keres, talál. Csak most már az a kérdés, ki keres kit.
És nem sokat tévedtél. 🙂 Tényleg szép.
Köszönöm, hogy benéztél hozzám!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!A gratuláció a tehetséges írásodra, de a kitartásodra is vonatkozhat. Nem tudom mi lehet a szakmád? Gondolom az éneklés az hobbid, de én elképzelésem szerint biztosan valamilyen tanár lehetsz.Válogatott kifejezéseid alapján arra tippelek.Szép vidék amerre lakhatsz.
Szeretettel Nárcisz.
Köszönöm.
Szeretettel: Kankalin
Szia!
"Az ágas-bogas tölgyfák közt életet szomjúhozva kutatom azt a nemrég virágba szökkent csodát." – Nagyon szépek a mondataid, jó olvasni!
Keresd kitartóan, talán már ő is elindult! 🙂
Üdv.: Hópihe
Szia Boszika!
Bevallom, nem gondoltam, hogy ez a kis vacak egyáltalán érdekel valakit. Szerintem még azt se nagyon, aki miatt született. 🙂
Majd elnézek újra oda, hátha megtalálom valahol Holle anyónál. 🙂
Ha nem akkor engem kell megkeresnie. 🙂
Köszi, hogy besöprűztél ide!
Szeretettel: Boszi
Kedves Kisvirág!
Ez a rövidke írás nagyon sokat árul el Rólad.Ne csodálkozzál azon,hogy az olvasó szomorúságot is érez az olvasásakor.Benned van egy olyan mélyről jövő szomorú,vagy melenkólikus kisugárzás amiről nem is tehetsz, észre sem veszed.Ne tiltakozzál ez ellen ,ha jól használod sok szépség születhet belőle.Most is ez történt.Sokszor visszatérsz még oda? Tedd ha jólesikAz utolsó két mondat,csodálatos, és micsoda szó, bőr-közel, nagyon kifejező,…ott ahol…Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Szia Vali! 🙂
Bevallom, mindig volt bennem jókora adag melankólia, de nagyon sokat nevetek. Talán ezzel ellensúlyozom a külvilág felé.
Ha gondom van, kiírom magamból, énekelek, vagy zenét hallgatok. Esetleg fát vágok. 🙂 Na, akkor már nagyobb a zűr. 🙂
Igen, szeretnék sokszor visszatérni oda, mert az a bizonyos Világ Közepe több okból is fontos nekem.
A "bőr-közel" engem is meglepett, s miután leírtam, akkor értelmeztem igazán.
Az utolsó két mondatot halk suttogásnak szántam, ami azt hiszem, nagyon messze is hallható. Ott is, ahol…
Köszönöm, hogy ilyen szépen kifejtetted a véleményed, nagyon jólesett!
Sok szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Két nap alatt többször is olvastam ( ma hetedike van ) és én is arra barangoltam gondolatban amerre száműzted magad… Én is megtettem és ma is megteszem sokszor azt , hogy segítésért megyek egy-két kedvenc helyemre. Megyek és csak a szemem keres, látok mindent és a gondolatokban a képek egyre gyűlnek.
Úgy éreztem, hogy te is gyűjteni mégy ki néha néha a százados tölgyek hívására..,hátha vágyad közvetítő ereje valakit elér. Remélem, hogy egyszer elér.
Igen, ilyen röviden is lehet jót írni és elhelyezni benne a kérdések zömét.
Örülök, hogy annyiszor olvashattam.
Jöhet a többi is.
Szeretettel Inda.
Szia Inda!
Nekem ez a legkedvesebb hely, ami valaha is létezett. Pár hónapja eggyel több okom van arra, hogy az legyen.
Tényleg gyűjteni megyek oda nagy titokban, rendbetenni a fejem, ami amúgy nagyon is a helyén van. A "száműzetés" csak azért volt, hogy átgondoljak dolgokat. Átgondoljam azt, hogy megfelelő úton járok-e.
Igazából már a százados tölgyek eltörpülnek amellett, amiért valójában éppen oda menekülök.
Ebben az írásban minden benne van, remélem más is megérti! Köszönöm, hogy annyiszor elolvastad, jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Valóban amilyen röviden, de olyan mélyen ülő szép gondolatokkal töltötted meg írásodat. De nagyon jó olvasni, mert olyan szépen fejezed ki magad, és nem csodálom, hogy mindenki mást vélt kiolvasni belőle, mert mindenkiből más érzéseket, más gondolatokat vált ki.
Egyébként egy szép erdőben, fák közt, ahol leghangosabb zaj a madarak dalolása, ott lehet igazán pihenni, elmélkedni, feltöltődni, utána egészen más lesz ez a nehéz gondokkal teli világ is…
Örülök, hogy ide találtam, és olvashattam
szeretettel: Kata
Szia Kata!
A lényeg az lenne, hogy akit jelképesen keresgéltem ott, ahol…, megértse: ez valójában elmélkedés arról, hogy jó úton járok-e. A végére kiderült számomra, hogy valószínűleg igen. Utoljára március közepén jártam ott, pont azon a helyen, kellemes emlékek maradtak bennem. 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
A szavaidnak hangja és zenéje van, mégis éreztem a néma, bódult fájdalmat. Szívbemarkoló az írásod. Nézz előre, hogy megtaláld a kiutat, a megnyugvást.
Szeretettel: pipacs
Szia Pipacs!
Nagyon jól érzed ezt az írást is! Pontosan ez van benne. 🙂
Aki előre néz, annak hátra is kell tekintenie, mert vannak dolgok, amiket nem szabad veszni hagyni még akkor sem, ha azonnal nem találunk benne megnyugvást.
Én most így vagyok ezzel.
Egy idézet:
"…a világon mindenki máshová ér el, mint ahova elindult…
Most itt heverek a szemétdombon, törött cserép vagyok. De az emlékeimet nem veheti el tőlem senki." (Andersen)
Köszönöm az értő olvasást és a kedves véleményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ez az írásod nem csak révedő, ez ott legbelül keserű. Beleolvastam a hsz.-be és láttam ilyen-olyan értelmezéseket. Tetszett ez a merengő tagolás, hogy mindig egy gondolatfoszlányról indítottad a "fejezet-kéidet". Talán ettől a sokszínű értelmezhetősége. Nyitva hagytad a végét…, pont úgy, ahogyan én ezt az utolsó mondatomat, de azért érthető vagy legalábbis biztosra vehetőnek gondolom a gondolatsor folytatását.
((Zoli
Szia prince! 🙂
Valóban beleszövögettem ezt-azt, újra elolvastam én is. Teljesen ösztönből jött, nem is gondolkodtam rajta nagyon.
Gondolataim általában szeretem nyitva hagyni, ezt észrevettem magamon. Ez sem szándékos, úgy látszik, jellemző rám. 🙂
Örülök, hogy elmélkedésre késztettelek, s folytattad is magadban a történetet!
Ezekért az élményekért érdemes írni!
Köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon szép. Talán a szűkölve szót nem tettem volna bele. Igazán jó az ötlet.
szeretettel: Delory
Szia Delory! 🙂
Örülök, hogy szépnek találtad menedékem, ami számomra a Világ Közepe. Azt a szót muszáj volt használnom, mert egészen pontosan úgy zajlott bennem: befelé szűköltem. Utólag már úgy látom, jobb lett volna kifelé tenni ugyanezt, hogy rögvest eljusson oda, ahova szántam, mert "néma gyereknek az anyja sem érti szavát". 🙂
Köszönöm, hogy benéztél hozzám, jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gyönyörködtető írás a maga természetből vett (vagy mondhatnám tíz körömmel kimarkolt) képeivel, a természet erejéből táplálkozó, menedékbeli belső utazás leírásával. S elgondolkodtató is. Megfigyelhető az ellentétpárok állandó jelenléte és az örök beteljesületlenség, ami annyira jellemző kankalinizmus. Ami mindenek fölött jelen van a műben, az pedig a legáltalánosabb jellemzője eddigi életművednek: a tisztaság.
Sok pótolni valóm van. Sok tanulni valóm.☺
Laca
Szia Laca! 🙂
Nagyon szeretem azt a helyet. Életem kisebb részét töltöttem ott, de éppen azt, ami mindenki számára a legmeghatározóbb: a gyermek- és tinikort. Az utóbbiból csak néhány évet, de amikor el kellett költöznöm, csaknem belehaltam. Ez nem túlzás, valóban így volt.
Azóta is visszajárok, bár egyre ritkábban, viszont akkor felbolydulnak bennem az emlékek, és az ilyen gondolatokat eredményez, mint amilyeneket fent olvashattál.
Szépen kibontottad a tartalmát, azt pedig most kaptam először jelzőként, hogy "kankalinizmus". 🙂
Már mások is meghatározták, hogy az írásaim kankalinosak, de így még nem.
Örülök, hogy tetszett ez a rövidke prózám. Annak pedig külön, hogy a tisztaság jut eszedbe a műveimről. Lehet benne igazság, mert éppen emiatt topogok egy helyben a valós életben.
Mennyivel más lenne a helyzet, ha ragadna rám egy kis piszok. 🙂
Pótolni nekem is kell, tanulni viszont inkább én tudok, tőled. 🙂
Szeretettel: Kankalin