Az idő, mikor tényleg a miénk voltál, elmúlt, és nincs több király.
Ahogy múltak az évek beporosodtál … pedig még valaki vár.
Manapság az a lényeg: Ne az úton járj, Ősökről ne is tudjál!
De az emberek félnek, hiszen mind látják,
mint romlik el a világ.
Jöjj el újra hát
öltsön új ruhát
a múlt igazsága
Tündököljön ránk
végre a magyarságnak
Szent Koronája
Ragyogó, hideg élek, ősi csillagtár… Jól tudja, azt ránk mi vár.
Menekül, kinek édes a hamisszólás:
népünknek igazság jár.
Jöjj el újra hát
öltsön új ruhát
a múlt igazsága
Tündököljön ránk
végre a magyarságnak
Szent Koronája
Szent Koronáról szól a mese
By Báldi Bálint
2 hozzászólás
Kedves Bálint!
Szép gondolatokat foglaltál bele a prózversedbe. S mennyire igaz: "pedig még valaki vár".
Azt ittem, csak én látom így. Igaz, teljesen nyilvánvaló, hogy valaki szeretné nagyon a fején kipróbálni, csak arra nem illik rá! S kár volna megszentségtelenítni, mivel annak a fejében nagyon sok rosz gondolat születik meg, ami nem szolgálja a jobblétünket.
Tetszett a versed.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Köszi, h. olvastál! Valóban kimeríthetetlen témákkal tud szolgálni a világ egyetlen ilyen szakrális tárgya, amely egy egész nemzetet oltalmaz. Én csupán csak azt gondolom (mindenféle politikától mentesen) h. nem szabadna elfelejteni egy olyan kincset, amelyet arra az ősi számrendszerre terveztek, mint a stonehnege, vagy a piramisok; és ráadásul még erőt is meríthetünk belőle. Nem bálványimádásból mondom, ez puszta racionális büszkeség 🙂
További kellemes nyarat!
Üdv Bálint