Nem, én talán nem térek már haza,
de hozzám fog megtérni az a ház,
jön vele majd az akácok illata,
egy dalok, vágyak szabdalta éjen át.
Kezemből kihulltak a kézfogások,
de mélyen szemembe nézett a múlt,
egymáshoz kapcsolódó felvonások,
közben – függöny -, a hajam is kihullt.
Nem ígérek többé boldogságot
és nem kérek szerelmet senkitől,
könnyem elsírtam, szürkék az álmok,
a nagy hazatérő feladja, s ledől
kissé megpihenni, s elképzelt virágok
ragyognak, s újra szép, szabad a föld…
6 hozzászólás
Kedves András!
Szerintem, már nem Faludy nyomdokaiba lépegetsz, hanem mellette.
Nagyon jók a szonettjeid, mint ez is.
Üdv: József
köszönöm, kedves Szhemi
Szia András!
Azért Faludyhoz képest túl fiatal vagy, a verseid viszont érettek.
Nagyon szép gondolatok tőled, letargikusak, de hozod a formád, mint mindig.
Hiszem, hogy kiírod magadból, azután már csak jobb jöhet!
Szeretettel: Kankalin
bizonyára így lesz, kedves Kankalin
köszönöm, hogy benéztél
Kedves András!
Mély fájdalmat, lemondást, érzek a versedből, ám ez ismételtem csak szépen van bekötve egy gyönyörű csomagban. Ehhez te nagyon értesz! Bár én nem vagyok szakértő, nekem csak a lelkem ír és olvas, így hát az értékeléseim is csupán az érzelmektől sugallva kerülnek leírásra. De nekem valahogy egy jó őszinte belülrőlfakadó vers többet ér egy magamutogató tökéletesen kreált darabnál. Ez nemzárja ki a jó vers létét.
Hozzád szeretek bejárni, mert verseidből mindig tiszta őszinte érzések kisugárzását érzem. S még jók is a verseid.
Köszönöm, hogy olvashattalak!
Megtisztelő szavaidat nagyon köszönöm, kedves Szellő