Épp, mint forróságban, a szerencsétlen paraszt,
Lágy szellő simogatását, Ó… hogy kívánja azt,
Épp, mint szomjazó föld, szárazság idején,
A kiadós esőt, úgy kívánlak én.
Épp, mint érett gyümölcsöt, a napsugarak,
Úgy simogatnám, én a te arcodat.
Épp, mint szomjazó ember, a hűsítő vizet,
Olyannyira szeretném, magamnak a szíved.
Ám előre szólok… Mint egy éhes gyermek,
Mohón felfallak, hogyha megszerezlek.
2 hozzászólás
Jahajj de nagyon jó! És ez a katarzis a végén… lenyűgözött 🙂
Gratulálok!
Jodie
Kedves Jodie!
Valójában ezzel a versel, csak a "mennyire hiányzol kedvesem" érzést akartam kifejezni mikor írtam. Mert akkor távol voltam a feleségemtől, és nagyon magányosnak, elesettnek éreztem magam nélküle. Megtisztelő véleményedet, és értékelésedet, nagyon szépen köszönöm, és nagyon örülök, hogy tetszett a versem.
Maradok tisztelettel: Apamaci