A vágyak buja ajkát csókolva,
Tested láthatatlan ízét kóstolva,
Karjaid forró ölelését álmodva
Alszom, s ébredek nélküled.
Bár közel vagy, mégis távol, érzem
Egy más világ kegyes rejtekében
Az éj mámoros csillagában élek,
S csillagunk hullásával földet érek.
2 hozzászólás
Kedves Zsóka!
Versedből kicsendül a ragaszkodás, amellyel megemlékeztél szerelmedről. Sokan gondolunk azokra, akik itt hagytak bennünket, akikről nem tudunk elfeledkezni.
Tetszett a rövid versed, amely úgy is sokat mond nekünk, akik elolvassuk.
Írjál sok verset, mi majd olvassuk, és véleményt mondunk, mert azzal sokat lehet tanulni.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm kedves szavaidat.
Üdvözlettel: Zsóka