Táltosok üzenete

Pózaversbe

összevont részlet az „ Utolsó szer „ c. 3 felvonásos, történelmi színjátékból,
történik, 1035-ben

Ősi hitünk és minden magyarok Életistene
nevében köszöntelek benneteket.
Az ősök parancsa szerint megosztom veletek
a földet, ahol születtetek és ahová mindannyian
visszatérünk majd. Megosztom veletek a kenyeret,
amely a test munkája által táplál, a só ízét,
mint az élet s a szeretet ízesítőjét,
a vizet, mely a föld lelke s amely a
külvilág szennyétől tisztít meg.
Megosztom veletek ősatyáinktól, ősanyáinktól
örökölt magyari hitünk Életistenének
szerető áldását. Amíg itt, e földi élet vezet benneteket,
addig egymást szeretve, segítve, boldogan éljetek
és Istenünk, a magyariak Életistene
vigyázzon rátok, amíg éltek.

–Magyariak népének, megmaradt, ősi hitet
hordozó, nemes magyarjai, tanító táltosai!
Halljátok szavam, ősz apáitok között is őszebb
Zebegény szavát. Szert tenni
jöttünk ide, mert Árpád népét, hazáját,
főként őseink összetartó hitét, szeretetét
fenyegeti most nagy veszély.
Közös sorsunk hívására, emlékeznetek kell
e helyen és e helyre mindenkoron!
Mert időre idő jön, de a veszélybe került hitünkről,
a sok kioltott életről felejtkezni nem szabad.

Megfogadjátok, amit mondok, mert szavaim
sűrűjében sok a gaz, a baj és a fájdalom.
Közös sorsunk fészkében emlékezzetek honnan
jöttetek, emlékezzetek Álmos atyánk hitére
Árpád fejedelmünk esküjére, a nemzet és a
haza jövőjére, melyet vérrel pecsételtek meg eleink.

Manapság a sírokon csak az összetört íjjak beszélnek.
Amióta idegenek járják körösztül e hazát,
azóta csöndesek a bölcsők mélye is, anyák
altató dalát egyre ritkábban röpíti tova a
pusztába futó szél.
Halljátok ti is e hazában szerte: titkolt halk
lett a szó, csak a lelkek mélye dédelgeti,
menti a reményt, múltunk s jelenünk tiltott rovását.
Vigyázzatok, mert sokszor hiába mondjátok
a ti igazságaitokat. A szolga-magyarok és az idegenek,
tíz hamisan esküvőt tesznek ellenetek.
Ősi törvényeinkről hiába szól a szátok, mert
minden törvényükből tett hamis ítélkezés az
idetolakodó idegenek hatalmát erősítik meg.

A törvényt osztogató idegen előtt bujkál a szó
és a hajszolt értelem…Látjátok ti magatok is:
múltat-sorvasztók lepték el falvainkat,
városainkat és a sáncokat is.
Silány koncokért, árulók gereblyézik köztetek
a rovástudók rendjét és egyre kevesebb már,
aki félve rejteni tudja az ősi hit kövét,
az Életfájából készült dobok hívó hangját,
lelketek zsámolyán napotok nyugalmát.
Mindenünk rablói, fosztogatói lettek a
a Róma hitével erőszakoskodó, idegen papok.

Figyeljetek, vigyázzatok, mert mind csak
tanácsot ád, de a tanács mögött törvényt ért
s az a törvény nem a mi törvényünk.
Ugyanazok diktálják, hazug tennivalójuk sorját
és ki bujdokolni megy, ki a hegyek közé és
jaj a messzi országba bujdosók lelkének!
Ezért magatokban, lelketekben mégis ősi
törvényeinket kövessétek. A lelkiismeret
tükrében álljatok mindenkoron és a történéseket,
ahogyan eddig is tettük, beszéljétek meg
a nép között. Hírvivőket tartsatok és tudjatok
mindent hol, mi történik. Figyelmeztetőül
hagyjuk a minden korban élő magyariak
táltosai, nemes magyariak vezetői felé,
hogy időben, a haza s a nép sorsáról,
a haza s a nép érdekében a szert megtartsák.

Rajtatok is múlik, miként végzik vezéreink e
bajt hozó népséggel a haza sorsát.
Résen legyen minden ember, minden lélek,
mert ahol egy idegen megjelenik,
azt követi a többi is. Lassan, csalárdul ellenünk
fordítanak minden hozott törvényt
s a rút szakállasok, ragacsos kezűek széthordják
Atilla király és Árpád vezér örökét: e hazát!
Ne engedjétek!

Vessetek elébük buktató gátakat s ha kell fogjatok
botot, követ, kaszát, válaszotok üzenete legyen
nyilatok hegyében és együtt legyetek, mikor
szól a szátok, kongjanak és szóljanak a lármafák!
Eresszetek fekete-füstöt, ha már
elvették tőlünk a rovást,
ajkunkról a szabad szólást,
mert mindannyiunk lelkében már fondorlatosan
némítják szabad őseink, anyáink, apáink dalát.

Adjátok hírül a bajt és az örömhírt, ha gyermek születik,
adjatok magyari nevet nékik,
ne idegen rómait, vagy germánus nevet,
mert minduntalan megkövetelik majd tőletek
a római hitű idegenek…
E földön, e hazában, ahol életek, jelöljétek
kopjafába, kőbe a távozott ősök, újszülöttek hírét.
Vigyázzatok és védjétek a gyermekek lelkét.
Ne piszkolódjatok idegenek beteg szellemétől.
Csak így maradtok tiszták!
Nagy múltunkat, őseink szellemét magatokban
s a jövő gyermekében, csak így menthetitek tovább.

Ne higgyetek az idegen papolók intelmének sem,
hogy a sok idegen jóra válik,
nézzetek körül mit tesznek velünk:
hitet vesznek, nyelvünket rontják
és szegénnyé tesznek mindeneket, hogy mindent
és mindenkit uraljanak a földön itt.
Szeméttel, piszokkal és álnoksággal fröcskölik
tele az életünket és ellopják az álmaitok békéjét is
csakhogy féljetek. Durván összetörnek és taposnak
mindenre, ami nékünk megtartónk és a jövőnk.
Ez köll nékik, a jövőnk, hogy nékünk Atilla és
Árpád honában ne legyen.

Emlékezzetek és
tanítsátok, hogy csak szabadon élhet az,
aki szabadnak született!

E hazában mindenkinek meg kell tanulnia végre,
hogyha védeni kell e hazát, e szent földet
s a magyariak népét, akkor csak azt védjétek.
Ne védjetek és mentsetek mást,
mert hátba döf benneteket a legjobbnak
mondott idegen barát. Tanuljátok meg
örök időre: idegen csak addig áll e nép, e nemzet
mellé, amíg érdeke kívánja azt.
Mert hatalmuk érdeke átlép minden határt
és vér és jaj a kísérője és nyomorúságot,
szegénységet osztogat, keze, szája.
Szövetségesed nem lehet a gyűlölőd,
szemetekbe mosolyog és ellopja hazugan
az életet, gyermeketek életéből a jövőt.

Tanító múlttal és jelennel mondom néktek:
emlékezzetek honnan jöttetek
és csak akkor lesztek erősek,
ha az élet s a lélek kövénél, megtartjátok
a hitet, a magyariak Életistenének hitét.
Az idegenek szédítői ezt a hitet akarják most
végleg elvenni tőletek, hogy mint az ács baltája
szétforgácsoljon benneteket, bennünket
a hamisak mézes-mázos ígérete.
Ha ez sikerül nékik, soha többé nem lesztek,
nem leszünk egységesek, sem erősek,
mert a konclesőknek így rendelték, így akarják
a messziről jött idegen szakállasok.
Ezért vigyázzatok, mert nyomukban hazugság,
álnokság s hatalmuk irigysége jár.
Nézzetek szét magatok körül.
Itt ezen a földön, nyelveteken csobog a csermely,
hallgassátok!
A patakok, a folyók s a dűlők
és ez az ősi föld is, mint az emberek,
csak a ti nyelveteken hallgatnak és értenek meg:
értekeznek veletek.
Ismeritek a szavak s a füvek gyógyító erejét,
megtanultátok az ősök titkát!
Éljetek ezzel a csudálatos tudással,
mert nagy szükség van mindenkire itt,
aki a titkok tudója, aki a nép közül való.

Manapság olyan idők járnak, hogy gyógyítani
és menteni köll embert, lelket és hazát e világban.

Véssétek eszetekbe, lelketekbe jól:
a habzószájú idegenek elvehetnek
tőletek mindent és véreteket vehetik majd,
mint-ahogy Koppány Úr vérét vette testvéri kéz,
elvehetik az ősi hitünket, a védett lélek kövét,
lelketek pihentető zsámolyát.
Földönfutóvá válhat az utódok utódja is e hazában,
de amíg egy magyar lelkében, hitében él az Isten,
a mi Életistenünk s a tudás népének az igazsága,
addig nem veszik el a múltunk, sem a jelenünk,
de a jövőnk sem. Addig fog élni a magyar, amíg
a magyariak hite és Istene él benne.
Valamikor, ha úgy lesz, a magyarok közt,
erre a magatokban rejlő, éltető örök hitre
építődik újra Árpád fejedelem népe, pecsétes hite.

Véssétek az utódok emlékezetébe,
hogy az idő kezdetén kezdődött
múltunk minden kincsét,
lelketekben s az ősibbnél ősibb szavaink
világában keressétek.
Mindent megtaláltok ott, amit Istenünk
örök időtől fogva a végtelen időig bízott ránk.
Örök figyelmeztetőül hagyom rátok kincses
múltunkat s a mély időben születő lelkek vigyázását.
Amit láttam, azt mondtam, amit hallottam,
azt adtam tovább.
Rátok bízom a magyar nép hitét, lelkét,
jövőjében, múltja, ősi rovását
s a szívének örök kincsét: a dalát.

Minden táltos nevében:
Koppány Úr volt táltosa, Zebegény.