fénytelen képe virít még mert mélyreható
tekintetem végleg magaddal vitted messzire
s lassan én sem fogok már emlékezni semmire
fakó
By Hangafénytelen képe virít még mert mélyreható
tekintetem végleg magaddal vitted messzire
s lassan én sem fogok már emlékezni semmire
9 hozzászólás
Tudom, okoskodásnak tűnik, de a fakó, fénytelen jelzők után a „virít” egy kicsit harsány nekem. A sejlik, vagy valami hasonló állítmány, a folytatás logikai bicegést is csökkentené.
Az írásjelek is hiányoznak nekem, de hát ez az én bajom.
Amúgy, igazi hangás szépség.
Gratulálok. a
Bicegést=biccenést
Szia!
Nagyon szép vers, tetszik!
Szeretettel: Rozália
Szokás szerint szép. :))
Kedves antonius, köszönöm, hogy benéztél, és értékeltél. A "virít" ebben az esetben nem a szembetűnően világítót akarja érzékeltetni, hanem mint valami oda nem illő dolog zavaró látványát. Hmm, az írásjelek, hát igen, azokból nekem kevés van 🙂
Rozália, köszönöm, hogy olvastál!
Keltanéni, nagyon örülök neked és a véleményednek is 🙂
Hanga
El kell olvasni és meghallgatni, mit mond belül a lélek.
Nekem sokat!
grat:ruca
Mert jó füled van hozzá ruca.
Hanga
Kedves Hanga!
Négy sor, a leehetőségig legegyszerűbb formába lecsupaszítva, és mégis milyen sokat mond! Nekem tetszik!
Faddi Tamás
Kedves Tamás, köszönöm neked!
Hanga