Árnyat adó öreg diófa állt az udvaron. Szerettem üldögélni alatta nagyom. Kesernyés illatát árasztotta felém, a szél az ágai közt mindíg szépen zenélt. Tegnap történt, – vihar kerekedett felette, ő a menedéket kereste. Hiába volt minden, zöld diók gurultak szerteszét a földön.A fa hajladozott, nyikorgó hangot adott, de nem tudom mit mondott. Aztán sóhajtott, mintha megszakadt volna valami benne, azt hiszem akkor szakadt ki a lelke.Dőlni kezdett, de lassan, óvatosan, hogy semminek ne ártson, ne tegyen kárt a szomszédos házon. Majd megnyílt a föld is mellette, gyökere a talajt elengedte. Még egy keserveset jajdított szegény, de tudta, hogy már nincs semmi remény. A fekvő törzset sírva símogattam, a zöld leveleknek most én dúdolgattam. Közben a Nap is kisütött felette, aranyos takarót terített a tetemre. Lágy szellő símogatta arcomat, a szél messze vitte a sóhajomat. Azt vettem észre, hogy nagyon sajnálom, – magamat.
Hiányzik az árnyék …
By hova
22 hozzászólás
Szia!
Szerintem ez megállja a helyét normál versként is, rímeivel, ritmusával, mondandójával. Érdemes lenne kipróbálni áttördelve.
Üdv,
Poppy
Szia!
Szép emlék egy fának. A fa is a szívünkhöz tud nőni, és rossz, ha már nincs velünk.
Szeretettel: Eszti
Kedves Valika!
Nagyon szépen írtad meg a prózaversedet, amelynek igen is, a rímek elengedhetetlen kellékei. Viszont a szabadversekről egy nyelvésznek a véleménye (amivel én is nagyjából egyetértek, még ha én is már "elkövettem volna" olyanokat):
"A szabadvers nem ritkán a dilettantizmus leple, melegágya!"
Ezért talán jobb, ha lehetőleg széles ívben igyekszünk elkerülni!
Tetszik a versed!
Szeretettel: Kata
Szia Vali!
Jólelkű diófa a jólelkű íróval. 🙂 Némi önsajnálattal, de ez belefér. 🙂
Nagyon szépen fejezted ki ragaszkodásod!
Tetszett, bár nem lepődtem meg: a lelked benne. 🙂 Ezért látogatlak gyakran. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Poppy!
Köszönöm a véleményedet,amit nagyra tartok.Sajnos én nem tudok "tördelve" feltölteni.Szeretnék mert sok írásomnál az lenne a jobb megoldás.
Szeretettel üdv:hova
Esztike!
Köszönöm, hogy osztoztál a bánatomban. Próbáltam csak úgy egyszerűen, tényszerűen leírni a fa elmúlását , de mégis átsüt rajt a bánatom. Sajnálom nagyon. Szép volt, és óriás.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Kata!
Egyetértek a mondandóddal. A szabadverselés nem könnyű. A szótagszámra, rímre nem igazán kell figyelni, de legyen mondanivalója, ritmusa, dallama stb. Szóval igényesen legyen megdolgozva. Én mindegyig versformában tanulónak érzem magam. Vannak jók és kevésbé jók, gyengécskék is. Azt szeretem, hogy itt ezen az oldalon nem kell miatta restelkednem. Ez a társaság elfogad olyannak amilyen vagyok. No és csak tanulok minden alkotótól. A csillagaidat is köszönöm.
szeretettel üdv:Vali
Kedves Kankalin!
Bizony önző az ember, és én sem vagyok kivétel. Elsősorban magamat sajnálom most is . Mint ahogy egy temetésen is elsősorban magunkat sajnáljuk, mert elveszítünk valakit aki pótolhatatlan.
Ez az öreg diófa jó esetben még lehet asztal, szék, vagy valamiféle bútordarab, de az az árnyék már nem lesz soha amit Ő adott, az elveszett. Megsárgult fénykép lesz, mint mi is valamennyien. Köszönöm, hogy nálam időztél és így lélekben összekapcsolódtunk arra az időre.
szeretettel ölellek:Vali
Kedves Valika!
Ez a diófa olyan volt, mint a lelked. Hatalmas és élettel teli. Meg sem lepődöm hogy ilyen meghatóan írtál róla. Az elmúlás fájdalmából kiragyog a szereteteted. Igen,…bizony valami elmúlt, végetért, másik árnyékot kell majd keresned. Mégis lett belőle valami gyönyörű, egy örök emlék, egy "papírra" vetett sóhaj.
Szeretettel gratulálok! pipacs
Szia Valika!
Nagyon sajnálom én is,
hiszen annak az elmúlása amit szeret az ember, szörnyű!.
Megértem fájdalmad…
Így emléket állítva neki, talán könnyebb lesz…
Ölellek: Lyza
Kedves Pipacs!
Köszönöm a hozzászólásodat. Bizony most hiányzik a vén diófa árnyéka. Meleg van ,"hétágra" süt a Nap.
Szép napot kívánok,szeretettel üdv:Vali
Drága Lyza!
Hűséges vagy hozzám, köszönöm.Az együttérzésedet és a csillagaidat is.
szeretettel üdv:Vali
Kedves Valika!
Írj még sokat , mert érték minden szavad.Annyira mélyről fakad,mint a diófa gyökérzete.
Várom a találkozót, hogy megismerhesselek:-)
Ölellek:Marietta
Kedves Marietta!
Örömmel látlak ismét itthon. Köszönöm kedves szavaidat. Én is várom a napot!
Szeretettel ölellek:Vali
Kedves Valika!
Nagyon "szépen zenélnek" soraid, szomorúan szép vers.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Köszönöm, hogy nálam jártál. Tudod minden elmúlásban magunkat sajnáljuk elsősorban. Most ebben a verőfényes napsütésben bizony hiányzik az öred diófa, és az árnyéka is.
Szeretettel üdv:Vali
Igen, a vén diófa sorsában magunkat is látjuk.
Örülök,hogy az írás lényegét megérezted.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves hova!
Én is éltem már át ilyet… szomorú.
Nagyon jól megírtad belül a mondatokat, szavakat. Bár a végén azt írhattad volna, hogy benne megláttam magamat. Akkor a hosszú mondat kiegyenlítődik, mint a többieben. De így is jó.
Nagyon-nagyon tetszik!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Köszönöm,hogy figyelmesen olvastad az írásomat. A megjegyzésedet is köszönöm, úgy is jó lenne, csak akkor nem azt fejezné ki a mondat amit én gondoltam. Ez ugyanis egy önvallomás féle, amikor az ember magát sajnálja. Nem éppen pozitív megnyilvánulás a fával szemben aki "meghalt". Én ezérzt zártam rövidre a gondolatot.
szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Lendületes és sodró hangulatú prózavers.Szemléletes.A befejezés kissé meglepő volt számomra.Így egyedi és szomorú lett.Mégis harmonikus.Tetszett.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Örömmel veszem,hogy böngészgettél a régiek között. Azt meg külön köszönöm,hogy észrevetted a lényeget. Sajnos mi emberek ilyenek vagyunk, magunkat sajnáljuk minden elvesztésben. /tisztelet a kivételeknek/
Szeretettel üdv:Vali