Boldog vagyok! Most már kimondhatom.
És most még az okát tudom.
Ha most nézem a tájat, az eget,
már nem könnyeknek látom az esőcseppeket.
Ami nem is oly régen fájt, elmúlt.
Elmaradt mögöttem az az út.
Mi régebben bántott, már nem érdekel,
hisz itt vagyok egy boldogabb élettel.
Új ember lettem, ebben Ő segített nekem.
Ő mutatta meg, hogyan kell továbblépnem.
Nem akar megváltoztatni, neki jó vagyok,
de talán én pont ezért akarok.
Nem sokat persze, az sem lenne jó.
Nem lehetek mindenki kedvére való.
Csak köszönöm neki, hogy rám talált,
ezzel csendítve fel szívem szunnyadó dalát.
2 hozzászólás
Nagyon szép! Szeretem a hangulatát, örülök, hogy olvastalak! Pussz!
Köszönöm szépen 🙂 Örülök, hogy itt jártál :)Puszi 🙂