Szerettem volna mindent feledni
Fájó s nehéz megküzdeni magammal,
Nem tudom, hogy aki Téged segít, az angyal?
Hisz bennem ez érzés gyökeret vert örökre
Hiába minden mi ellene, talán indulni kellene…
Vajon kell, hogy erőm sokszorozzam,
Tudtodra mindezt ne adjam?
Érzem, Neked is nehéz e távolság
Kegyetlen s szomorú a valóság…
15 hozzászólás
Kedves Dóra!
Mély érzelmekről árulkodó vers.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy olvastad!
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy olvastad!
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy olvastad!
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy olvastad!
Mindenkinek a saját keresztje nehéz, mint tudjuk, kedves Dóra
tetszett a versed
Valóban mindenkinek van mit cipelni,
Mégis jó lenne közben Valakinek segíteni….
Kedves Dóra!
Ha úgy érzed add tudtára, veszíteni valód nincs, a távolság bizony nagyon tud fájni.
Minden jót!
Barátsággal Panka!
Próbálkozom, talán próbálkozom…
Kedves Panka! köszönöm a biztatásod!:)
Kedves Dóra!
Megértem, miről írsz!…Fájó sorok!…
Viszont nagyon kifejezi az érzelmeket!
Puszillak! Lyza
Köszönöm kedves Liza,
Hogy soraimat olvastad!
Hmm… Talán… igen…
Hogy megértetted jól esett!:)
Jobb, ha felejtesz, mivel évek óta tart ez a kínlódás. Szépek a verseid, de megéri, lépj túl mindenen. Találhatsz mást, aki viszonozza az érzéseidet.
Köszönöm a tanácsot, Démon kedves!
Majd igyekszem…, igyekszem.:)
Ezt nagyon értem.
Én is írhattam volna… de nem tudtam volna ilyen szépen.
Márta
Köszönöm kedves Márta!
Sajna én máig sem tudom a választ…