Az összekötő,
A kézfogás,
A kézenfogás,
A libabőr,
A galambok,
Az ami elvész,
A kiabálás,
A hideg,
Az idő,
A kísérletek,
Az amire nem számítottunk,
A túlzás,
A szokásos,
A más,
A kés,
Az alakzat,
A többesszám,
A szám,
A szád,
A takarítónő,
A felépülés,
Az összetettség,
A fiatalság,
A várakozás,
A változás, a természet,
Az ellentét segítik a lelkemet.
Mindezek képében jelent meg a
jószivű sárkány
Lelkem ösvényeiből kifelé sétálván.
4 hozzászólás
Huh nem is tudom mit mondjak…formabontó, elsőre nem is tetszett igazán, de ahogy többször elolvastam, van benne valami őrületes.
A körúton sétálva, karomban a füzettel írtam, gyakorlatilag egy szabad aszociációt 🙂 Sok-sok méteren keresztűl tarthatott, és telyesen öntudatlan, mélyről fakadónak éreztem, mintha a lelkemben jártam volna. Onnan kifelé sétálva kaptam észbe, ezért odabiggyesztettem az utolsó három sort, ami magyarázza és “verssé” tette a sétámat.
Gratulálok, valóban formabontó. Sétálj még 🙂
Mindig akkor jott egy varatlan szo a versben, amikor mar azt hittem, “monoton” kezd lenni, es ujra felkeltette a figyelmemet, hogy vegig olvassam, es meglassak benne vmi izgalmasat. Szojatek, es megsem az….. Nem lehetett szo nelkul hagyni az biztos:-)